Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
és princípiumát: vajon mindezt a nonsenset és igazságtalanságot és pusztulást mivel tartja össze- egyeztethetőbbnek? Egy végtelenül irgalmas, igazságos, értelmes és boldogságot akaró Istennel és bárány-szelíd Jézussal - avagy egy értelmetlen, szadista, igazságtalan és kín-éhes Sátánnal? „Ahogy ez a világ itt kinéz" - mondhatnám zsargonban - valószínűbb, hogy a Létezés ó'soka és mozgatója valami elemi rossz és hiba, nem pedig értelem, jóság, igazságosság és boldogság-akarás. Érdekes, hogy az ember nem azonos, nem homogén ezzel a sátáni princípiummal, hanem látja és tudja a rosszat és tehetetlenül lázad és tiltakozik ellene. Egyébként a Biblia is valahogy így nyilatkozik - „e világ istene", Kor. II. 4, 4. = ez a hely- adat nem jó, a Katolikus Lexikonban találtam, utánanéztem a második Korinthusi levélben, ott nem található ez a kifejezés; gyűlölöm a pontatlanságot. Ismét a schilleri gondolat: a „vallás" olyan ürügy volt, mely nacionalista, soviniszta korlátokon felül és túlemelkedett. Lehetetlen, hogy az embernek ne jusson eszébe a nemzetközi munkásmozgalom: ami akkor a protestantizmus volt, az most az internacionális szocializmus. De a nemzetközi kapcsolatok nem egyenes arányban szülik-e a nemzetközi konfliktusokat és súrlódásokat is? A lombosodó, növekvő' fával nincs-e egyenes arányban növekvő árnyéka is? A chestertoni gondolat: minél „szorosabb" és közvetlenebb a nemzetek közötti érintkezés, annál nagyobb a lehetősége, sőt kényszere az összeütközésnek is, az egész világ végleges és állandó hadiállapotának? Csak világháború van, a béke csak fantasztikus véletlen, tarthatatlan intermezzo. Mintha Spengler is beszélt volna erről. Jól látja Schiller (egyáltalán nem naiv idealista) az érdeket, mint első és utolsó hatóerőt. Nem érdekes, hogy erkölcsi, eszményi motívumok átható erejéről ab ovo és ex natura rerum: egyáltalában és soha - szó sem lehet? íme az ember. Aljasok vagyunk utolsó ízeinkig és zsigereinkig, ne legyenek ábrándjaink másféle elképzelés irányában. Érdekes, hogy ki tudtuk emellett találni az erkölcs fogalmát. Milyen érdekes lehet egy abszolút józan, kiábrándult jogfilozófia, a matematikai, a morális, az erőszak-rész tisztázása, ötvözete a jogban. Mennyivel vad és valószínűleg kiküszöbölhetetlen paradoxonra akadnánk, mondjuk a merkantil és evangéliumi végletek között. 1956. nov. 22. Kommentárok Schiller: Geschichte des dreißigjährigen Krieges című munkájához, 1956 Szentkuthy Miklós, 1947 Wächter Klára felvétele 57
