Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
Mióta az emberiség elszaporodott, milljós lett: egy Eisenhower nem képviselheti száz és százmillió ember érdekeit. Teljesen külön és idegen réteg a politikusok állatfaja, - teljesen más, vele alig-alig összefüggésben és kapcsolatban lévő réteg egy-egy állam sok-sok milljós lakossága. A történelemben minden ürügy, a németek wem vallásszabadságért harcolnak, hanem V. Károly politikai, gazdasági, egyéni érdekekbe taposó zsarnoksága ellen, - Schiller is látja; nem kell hozzá Schiller, természetesen. Micsoda mocskos maszk-halmaz és álarckiárusítás az egész világtörténelem - keresztesek, mohamedánok stb. nem merik bevallani, hogy a „szent cél" mögött: pénzéhség, hatalomvágy, szadizmus kalandkedv stb. van. „Fürst" és „nép" közötti szakadékot szinte cinikus józansággal és világosan látja Schiller. Szerződések államok között? Ki hisz bennük? Mi az ereje, értéke, érvénye ezeknek? Semmi. Mindig más helyzet áll elő, ahhoz a helyzethez viszonyítva, amely helyzetben kötötték őket és épp akkor- az új helyzetben - borul fel minden szerződés, mikor éppen érvényt kellene szerezni nekik. Mikor kötik a szerződést, tulajdonképpen fölöslegesek még, mert hiszen a kötés idején fennálló status quo-ban szerződés nélkül \s úgy mennek a dolgok, mint ahogy a szerződésben áll, - ha meg új politikai és gazdasági érdek-konstelláció áll elő (aminthogy ilyen, feltartóztathatatlanul mindig előáll): senki se törődik a szerződéssel, felrúgja azonnal, néha etikettszerű ki- és belemagyarázásokkal, néha sans géné brutal. A nép trehány, mozdulatlan, érdektelen, részvétlen - egészen és mélyen közönyös a dirigáló politikusok gondolatai iránt, - Schillernél az „Untertan" a „Regenten" iránt. Ismét az abszolút szakadék a nép és a Homo Politicus között. Hogy a Homo Politicus - ez a 2-ik pont itt - a maga terveit megvalósíthassa: ámítania, etetnie, csalnia, csábítania, becsapnia kell a népet. És a 3-ik izgalmas pont = a „Regenten", vagyis a Homo Politicus a vallást (ez esetben a protestantizmust) tartja a legjobb nép- lázítónak, népbolondítónak és népámítónak, ez a Vérengzés legbiztosabb Afrodiziákuma, ez a vörös posztó, ezzel lehet a népet (amely egyébként, Schiller szerint, politikailag trehány volna), ezzel lehet „bepalizni" a háborúba. Miért? Hiszen a vallás éppúgy nem érdekli a népet, mint a „Regenten" magas politikája? Mi van a „vallás" mögött, minek a hazug homlokzata, fedőszerve, cirkuszi Camouflage-a a vallás, hogy a nép hajlandó ölni érte? Már gimnazista koromban, 14-15 éves koromban eszembe jutott, mikor az osztályban vad hitviták voltak katolikusok és protestánsok között - én voltam persze „Pázmány" - hogy mi az oka ennek a bestiális szenvedélyességnek, szertelen szenvedelemnek- mert Isten és morál és Jézus nem lehet, ez nem érdekli a fiúkat. Valami helyett man a vallás = mögötte okvetlenül állati érdekek vannak. Homo ludens = homo nocens? Alkatok harca ez, nincs is más harc, minden értelmi és vallási és erkölcsi igazolása: átlátszó rongy. Az ész nem egyéb, mint élettani végzetszerűségek naiv, dadogó, aljas vagy jóhiszemű mentegetése. De ma mára vadállatiság- más pedig nincs - racionális hitvédelmeinek wmcstöbbé balek közönsége. 1956. nov. 22. Semmi csodálatosat nem találok abban, hogy voltak Sátán-tisztelő eretnekségek. Az eretnekségek mindig nagyon fontosak és tanulságosak, akármilyen „buták", naivak, babonások, ócskán bigottak: éppúgy ki lehet piszkálni, figyelni, lesni belőlük az ember legelemibb, legösztönösebb értelmi és érzelmi reakcióit a világgal kapcsolatban, mint ahogy a lélekvizsgálók az őrültek idegbajaiból soksok világosságot nyernek az úgynevezett normális vagy átlagember lelki és idegéletére vonatkozólag. Elvégre, ha valaki körülnéz a növények, állatok és emberi históriák világában és látja a halált, a szegénységet, a gazemberséget, a gyilkolást és hatalomvágyat, mint minden létezés primum mobiléjét 55
