Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
Voltak álmodozásaiban ruhák, melyek bizonyos szempontból a páncélok szerkezetéhez voltak hasonlók, amennyiben minden testrész külön ereklyetartót kapott, és ezen díszes tokoknak összetűzése adta aztán a ruhát: külön kehelykreációk a melleknek, külön gallérgyűrűk a nyaknak, mintha egy oszloptalapzat vagy óriási cserép motívumait használná fel egy mártír épségben maradt nyakdarabjának megőrzéséhez; a lábszárakat nadrágtubák vették körül, a lábat kesztyű alakú monstrancia cipő. Viszont tömegével voltak stilizált ruhák, melyek az előbbi balzsamozó stílussal szemben virágmotívumok és mozgásvonalak anatómiamentes keveréséből keletkeztek, hasonlóan azokhoz a díszekhez, melyeket 1900 körüli bútorokon, ezüstholmin és épületeken látni: csupa lebegő fátyol, úszó iszapcsíkok, sávok, angolnafelhők és ultra-hableányok, kiknek csípője bágyadt óceánuszályban végződik, mely aztán egész gyümölcstálakat ötször vesz körül hosszú, domború szálaival, mint egy kötél, melynek fonalai éppen szétesó'ben vannak, mert valaki a fonással ellenkező irányban szétcsavarta; a hajuk vízbe esett óriásparóka, melyen ugyan még felismerhető egy konty olvadó formája, de egyébként a hosszú fonatok mint végtelen kanócon imbolygó láng terjednek a szélrózsa minden irányába... A női ruhák nem a férfiakért vannak, hanem valami ismeretlen női öncélúságért, melynek alján egy olyan nőfogalom található, mely gyökerében összemérhetetlen a férfi nó'fogalmával. Mi lehet a nő képe anélkül, hogy a vágy végzetes együtthatója szerepelne benne? Egy ideig az volt az illúziója, hogy az a ruha valamit elárul ebből, hiszen nem hasonlított sem az anatómiai fiókruhákhoz, sem a szirom-pongyolákhoz, hanem saját mértana volt. De a „mértan" már régóta gyanús volt: az elvontságokban már régóta az élet primitív ösztöneit és nem a tisztaság felemelő ornamentikáját látta. Most inkább azt élvezte benne, amit Cannes reggeli házaival szemben érzett: valami minimum- imádást, a csak célzás-kultusz első részeg inspirációját. Milyen rendkívüli értéke van a „sziluetf-nek, ha benne van mindaz, amit a civilizáció eddig kivívott magának, akárcsak annak a szinte mikroszkopikus gyémántszilánknak, melyet irtózatos elektromos energiák segítségével sikerült mesterségesen előállítani. Prae, 1934 43
