Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

Mikor Betta később megtudta a festőtől, hogy akarattal csiklandozta a szívét a féltékenység kis fűszálával, megható volt az a száraz komolyság, ahogy a szinte vakon becsüle­tes Betta kijelentette, döbbenettel és kalapácshangú logi­kával: - Soha, soha, soha, én soha még csak elképzelni sem tudnám, hogy szerelmi ügyeskedésből akarattal valami rosszat tegyek neked. Rudas Erzsébet, 1938. szeptember 15. Laub Juci felvétele [Az abbé] elővett a zsebéből egy összehajtogatott kottala­pot, apám egy salzburgi barátjától szerezte. Leopold utol­só kézírása, változatok az én g-moll vonóskvintettem első tételének kromatikus témájára (még jóval az utált leírás előtt fütyülhettem neki): ezeket a variációkat valami olyan szertelen, vad stílusban írta Leopold, hogy kővé meredtem a döbbenettől. A minden szokványos harmonisztikát sutba vető torzó fölé gyöngy­betűkkel odaírta (szép rendesen az apokalipszis kapujára): „Bettának". Kit jelenthetett ez a görög betű? Szabadkőműves mitológiai alakot?- A szerelmét - mondta könnyedén, pökhendi diadallal az abbé. Divertimento, 1957 A kínai albumból Betta is kapott egy vázát, jelle­mének, pszichológiájának, erotikájának, vallásos­ságának büszke követe. A legklasszikusabb kínai amfora, mély tengerek mágikus zöldje, fénye, éjszakája, zománca és holdsütése, a növény rajta tán vízipálma vagy tussal festett lótuszlevelekkel rokonkodó magányos növény, perverz álmok har­monikus koronája. Frivolitások és hitvallások, 1988 a* ríY (Z LW/.-4Í* XC'vn-i--' Rudas Erzsébet, 1938? Laub Juci felvétele 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom