Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

Összegezni kellene, mit jelent még egyáltalában a nő és a szex-reláció az életemben. Két pillér van:

I. Dollyt nem lehet elhagyni, Dolly alfa és ómega. Harcolok bensőmben ellene, but she is. Mikor azt mondom, hogy életem „erkölcsi értelme”, nem azt jelenti, hogy erkölcsből szeretem. Ellenkezőleg, az egyetlen, akit úgy szeretek, hogy már erkölcs.

II. Semmiféle nő, pszichológiai vagy erkölcsi élmény nem lehet számomra csak mondén-költői-testi. S ami ezzel azonos: minden „nagy" nő állandóan és párhuzamosan foglalkoztat, egyet nem tudnék kiválasztani.

Tehát Dolly mint végzet és „all the beauties" mint maskerád. Abszolút mindegy, hogy egy nő mit mond, egy hajszálnyit sem tudom komolyan venni, nem hiszek nekik, nem figyelek rájuk, még csak véletlenül sem tekintem embereknek őket. Egy tárgy, egy állat bizalomgerjesztőbb. Egy nő csak ez: 1] költői vízió, 2) társasági dekoráció rajtam, mint egy légion d'honneur vagy selyemzokni és 3) testi cirkusz. Semmi más. Ezt természetesen nem a Don Juan mondja belőlem (én és Don Juan: viccnek is rossz), hanem a Remete Szent Antal és a Keresztelő Szent János. Vallástalannak és nyálasán laikusnak tartottam mindig azt a férfit, aki „égi szózatot hall a nő keblén keresztül". Az égi szózat vagy Krisztuson és a prófétákon keresztül szól, vagy sehogy. Nő segítsen engem üdvözülni? Inkább egy kutya.

Naplórészlet, 1932. június 2. Fájdalmak és titkok játéka, 2001

A Chinesische Kunstwerkéből Dollykának is választottam egy kínai festményt mint szimbólumot, gyönyörű madárka, kis levelek és virágok között. Lágy és puha mályvaszirmok, feslő szegfű- és anemóna-álmok, egymáshoz sem túl közel, sem túl távol fodorodó, nyelvelő, karcsú levelek, a madárka ezüst és hó, szeme, sőt még csőre is édes csodálkozás, csicsergésre készülődő tájékozatlan töprengés.

Frivolitások és hitvallások, 1988

ai