E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Ady Endre fényképeiről
Verseivel, udvarló szavaival és költőarccá szublimált képeivel Ady egyszerre hatott, akár egy Jókai- vagy Krúdy-főhős; Csinszka alábbi sorai szerint már a fényképbe beleszeretett: „Itt a képe előttem, a fehér szobám asztalán, és nincs is semmi kép, más körülöttem, csak az édes Anyámé, meg a Magáé, Bandi. (...) - Nézem a képét hosszan, szeretettel, és megcsókolom a két drága szemét, a nyílt, nemes vonalú - homlokát - komolyan, hozzátartozóan, s úgy érzem, itt van - mellettem.”51 Adyt érdekelte a „hatás”, a nagy koncentrációval összerendezett fotóarc és az első - nem túl sikeres - találkozás visszhangja: „Vajon milyennek láttál?” - kérdezte a Nyugatban megjelent versében. „Csupán egyszer látni engem: / Gondolod, hogy mindent láttál / S hitted-e, hogy szivig-láthatsz?” Ady költői-férfiúi én-tudatának - fennmaradt fotói tanúsága szerint - sokféle arcot adott: kisfiúsat, lágy, homlokba lógó tinccsel, merengő, elszánt, befelé-fordulót, mindenbe belenyugvót, tekintetével a néző tekintetébe kapcsolódót, meggyőzni vágyót... A TEKINTET FEJEDELME „Meglepő és furcsa talán, hogy Ady saját arcmását viselő lapon levelezett, de akkor Székely Ady-levelezőlapja - a költő legismertebb képével - ezerszám volt forgalomban, s a tőle kapottakat Ady is használta, főként dedikálta ajándékul” - írja Kovalovszky Miklós.52 A józan praktikumon túl, tudniillik, hogy ebből a személyes üzenetet hordozó lapból, képes vizitkártyából bármennyi rendelkezésére állt, bízvást gondolhatunk arra is, hogy az ön-népszerűsítésnek keresve se találhatott volna jobb eszközt, mint a saját „arcmásán” való levelezést. „Egy pakli arcképet adtak elébe, leült, s mindjárt dedikálni kezdte, a Nyugat megjelent számában levő arcképének reprodukciói voltak. A tollat furcsán fogta s furcsán írt, mint aki csak kevés sort, s azt is csak rövidet szokott írni...” - emlékezik a mai sztárokhoz hasonló dedikáló allűrre Móricz Zsigmond.53 A képeslapok következetes terjesztése, az „új látások királyfia volnék”, az „új, az énekes Vazul”, a „pártütő isten”, az „elesett Titán” jelzős szerkezetek a minden megszokottból kitörni kész személyiség terjeszkedő vágyát, vagyis új reprezentációs formák keresését jelentette. Az „én-kép” útján való levelezés a kép narratív funkcióját is hangsúlyozza, de női hódolóit az 51 Boncza Berta Ady Endrének, [Csúcsa, 1914. ápr.] AEL 1983. 3. 223. 52 EmtAE 1990. IV 603. 53 Móricz Zsigmond: Ady Endre napja. Nyugat 1933. febr. 16.1. 2074 M. Zs.: Irodalomról, művészetről. Bp., 1959. 2. kötet. 264-273. ló
