Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)

II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Vígjátéki tökély

93. Figaro szerepében Pádua Ildikóval és Gombos Katalinnal I P.-A. Beaumarchais: Figaro házassága I Madách Színház,

Borisz két szerepemről: [...] Te azt mondod, hogy Figaro tipikus polgár, minden ellentmondásával: gyáva és hős, élelmes és ügyefogyott. Helyes. De a te alakításodban van egy olyan ellentmondás is, ami zavar. Figaród - tágra nyitott, mindig figyelő szemével, ide-oda cikázó alakjával, meghajlott, mindig ugrásra kész állásával (vagy legalábbis arra készen, hogy a labdát visszadobja) - valóban Figaro. De az arcodon néha megjelenik egy kesernyés, furcsa fintor, mintha egyszerre letetted volna a fegyvert, méghozzá nem is a legnehezebb helyzetekben.

Ez az arc nyilván a túlkomplikált lélektani motivációból születik, nem illik a figura átfogóbb, szélesebb vonalú stilizáltságához, nem is tudom egészen megérteni és követni.

Gábor Miklós: A színész árnyéka. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972.139-140.

94. Első Sancho szerepében Gyermetegen játékos. Vad felelőtlenséggel és intellektuális megfontolások Kör nie n <11 má n o s sál Hgi^yi merítkezik bele szilaj ötletekbe. Aki (...) emlékszik még Szerb Antal

Madách Kamaraszínház, vígjátékának az Érnek Pártos Géza rendezte földönfutó bohózati uralkodójára, 1965 az tanúsíthatja, mennyivel több Gáborban a vidéki táncos komikusokra jellemző habzó játékkedély, bohókás tréfa, léha teatralitás, mint a papírzörgéses Thália-papsága, amikor a színészetet csupán lábjegyzetnek tekintik Shakespeare-filológusok megállapításaihoz, vagy toldaléknak szociológiai fölfedezésekhez.

Molnár Gál Péter: A színész munkája önmagán.

In: Népszabadság, 1989. április 15.

82 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV