Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Bessenyei Ferenc - Az isteni szerep: Othello
AZ ISTENI SZEREP: OTHELLO Színészek isten közeli, áldott színpadi jelenetekről mesélnek, melyek ritka kincsek az életükben. „Mikor eljön az Isten!” - mondják ekkor, szinte eggyé válva szerepükkel. BESSENYEI FERENC számára az Othello ez a pillanat volt. A világirodalom legcsodálatosabb szerepeként emlegette, kortársai pedig pályája talán legnagyobb sikereként értékelték az 1954-es bemutatót. Vallomása szerint szívét-lelkét beleöntötte alakításába. Othello a mindene lett. Sokat köszönhetett az előadás rendezőjének, Nádasdy Kálmánnak. A színész őt tartotta a korszak legzseniálisabb egyéniségének, akitől művészete szárnyakat kapott. Simándy Józseffel, az operaszínpad kiválóságával - aki a Bánk bán mellett Otelló szerepét is énekelte - különleges lelki társakká váltak. Megnézték egymást e két szerepben, és inspirálta őket egymás színpadi teljesítménye. Az énekes csodálta Bessenyeit, a színész beszédhangjának ezerszínű árnyalatait Verdi zenéjéhez hasonlította. Bessenyei Ferenc ezért az alakításáért méltán kapta meg 1955-ben a második Kossuth-díját. Másfél évtizeddel később, amikor 1973-ban a Madách Színházban ismét eljátszotta, már senkit nem érdekelt a velencei mór. Egy új színész- és rendezőgeneráció emblematikussá vált előadásában Jago alakja vált főszereplővé, érte rajongott a közönség. 85. Othello szerepében William Shakespeare: Othello Nemzeti Színház, 1954 BESSENYEI FERENC ♦ 73
