Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Hamlet-alteregók
HAMLET-ALTEREGÓK GABOR MIKLÓS 1962-ben a Madách Színházban pályájának kimagasló teljesítményét nyújtotta Shakespeare Hamleíjének címszerepében. A dán királyfi története a magyar színpadokon addig soha nem tapasztalt sikerszériát futott be a közönség, a kor, a darab és a színész kivételes összhangjának köszönhetően. Hamlet alakja ebben az összefüggésben az 1956-os forradalom terhével küzdő, saját felelősségével és lehetőségeivel szembenézni kénytelen nemzedék szimbólumává vált. A Gábor alakításában megszólaló légies, érzékeny, önmagával vívódó lírai hős a Madách Színház kivételes korszakában született. Az 1960-as években a Madách Színház előadásait egyedülálló, korszerű, realista játékmód jellemezte, melyet a kiváló egyéni és együttes teljesítményt nyújtó művészek közös erőfeszítéssel alakítottak ki. A Hamlet ebből a nézőpontból egy olyan láncszem, melyhez szorosan kapcsolódnak azok a darabok, melyek eltérő szituációból kiindulva, de ugyancsak a hamleti - „Lenni vagy nem lenni?” - kérdést járják körül. A Hamlet mellett Gábor Miklós jó néhány alakítása - Lorenzo Medici, a Sarkadi-darabok főhősei, valamint IV. Henrik alakja - ebből a bonyolult kölcsönhatásból nőtt ki. 75. Hamlet szerepében William Shakespeare: Hamlet Madách Színház, 1962 GÁBOR MIKLÓS 65
