Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Hit és kiábrándulás
54-59. Sztálin szerepében, Vszevolod Visnyevszkij: Feledhetetlen 1919, Nemzeti Színház, 1952 Nagyon hamar hozzáfogtam a maszk tanulmányozásához. Körülbelül két hétig minden nap maszkban és a véglegeshez hasonló ruhában próbáltam. Sok időt fordítottam arra, hogy tanulmányozzam Sztálin érdekes, szép arcát. Tapogattam saját arcizmaimat, kerestem magamon azokat a vonásokat, formákat, melyek megegyeznek, hasonlítanak Sztálin vonásaihoz. Egész maszkom azokra a vonásokra épült, melyek a két arcban eredetileg is közösek voltak. A maszk-készítésnek ezt a szabályát minden gyakorlott színész ismeri. De az egész jellem megformálásának is ez az alapja: onnan kell kiindulni, ami bennünk is megvan, a hasonlatosságból, saját természetes tulajdonságainkból, azokból kiválogatni, kifejleszteni azt, ami a legjobban megközelíti az ábrázolandó jellemet. Gábor Miklós: Eszmeiség és cselekvés. In: Színház- és Filmművészet 1952/10.451-452. Gábor Miklós meleg hangja, nyílt tekintete, a fiatal Sztálint idéző maszkja, délceg testtartása már az első megjelenésekor teljes illúziót kelt. A továbbiak során ez az illúzió nem törik össze, hanem egyre sokrétűbb alakítássá teljesedik. Művészi ökonómiával bánik gesztusaival, nem akar mindenáron hasonlítani Sztálinra, belülről közelíti meg: tanulmányozva és ismerve hőse gondolkodását - magában felidézve az ö gondolatait - s így válik játéka hitelessé. Both Béla: Feledhetetlen 1919. Az előadás. In: Színház- és Filmművészet 1952/6.224 5 4 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV
