Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Bessenyei Ferenc - Egy színész örökké színész
EGY SZÍNÉSZ ÖRÖKKÉ SZÍNÉSZ BESSENYEI FERENC alakjáról kialakult a kép, mely szerint ő a nagyhangú, szenvedélyes magyar színész, az ösztöneinek engedelmeskedő „dúvad”. Igazi énjét, a végtelenül szemérmes, legbensőbb érzéseit titkoló, naiv férfit csak a hozzá közel állók ismerték. Gyermeki lélekkel, bizalommal fordult mindenkihez, barátai szerint ezt sokan ki is használták. Bátor volt, szókimondó és igazságszerető. Legendás történetről mesélt Udvaros Béla: amikor családjával számkivetettként élt Kecskeméten, csupán Pécsi Sándor a feleségével és Bessenyei Ferenc Váradi Hédivel támogatta és látogatta őket. Élvezte az életet, szeretett udvarolni. Ha legbensőbb titkairól faggatták, azzal hárított el mindenkit, hogy napi húsz órában dolgozik, nem jut ideje magánéletre. Voltak nagy szerelmei, egy évtizedet töltött együtt Váradi Hédivel. Idős korában felesége, Élthes Eszter mellett találta meg a nyugalmat. Élvezte a társaságot, emlékezetes barátság fűzte többek között Kállai Ferenchez, Avar Istvánhoz, Simándy Józsefhez és Illés Jenő újságíróhoz. Sokat olvasott, könyveit telejegyzetelte. Élete végén, amikor kevesebbet foglalkoztatták, önálló estjeivel járta az országot. A végsőkig bízott a művészet erejében, hitte, hogy a színház megváltoztatja, jobbá teszi a világot. 14 8 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV 168. Váradi Hédivel a Dunán
