Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Rendezőként is színész
Egyébként a mai próbán Éva végre ismételni tudott, vagyis megtalálta a pontot, ahonnan indulnia kell, elcsípte a ritmust, elbánt Andoraival, hatalmas szünetekkel kényszeríti ezt a fegyelmezetlen, ügyetlen, másrészt nagyon is meghökkentő, zseniális partnert, hogy azt tegye, amit ö akar: egyszóval valóban úgy viselkedett ma, mint egy színésznő. Ha ezt meg tudja őrizni, megérte! Először a partnert kell legyőznünk, hogy a közönséget is legyőzhessük. Gábor Miklós: Egy kezdő rendező feljegyzéseiből. AIV. Henrik király o Várbon 1979-ben. In: Uő: Kos a mérlegen. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.356. Én még temperamentumomból, adottságaimból és átélt problémáimból játszottam, váltogattam Henrik szerepeit. („Szent", „bíró", „bölcs", „kéjenc”, „hitetlen" stb.) Andorai nálam sokkal inkább tépelődö ember, tehát póza sokkal inkább póz, mert nálam távolabbról nézi, keresi önmaga szépségét és hitelességét. Én valóban gyerekesen, ösztönösen játszottam; a játék természetes közegem. Ő filozofikusan - vagyis gátoltabb. Gábor Miklós: Egy kezdő rendező feljegyzéseiből. AIV. Henrik király a Várban 1979-ben. In: Uő: Kos a mérlegen. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.330 166. Vass Éva és Andorai Péter Füst Milán: Negyedik Henrik király I Népszínház a Várszínházban, 1979 167. II. Alfonz szerepében Trokán Péterrel Johann Wolfgang von Goethe: Tasso Nemzeti Színház a Várszínház kamaratermében, 1987 Amikor a Tassát rendeztem, én magam is olyan dramaturgiai változatot készítettem a műből, amelyben a politikai szempont dominált, mégpedig annak a kérdése, hogy a költő és a hatalom hogyan képesek egymással kijönni. Azt érzékeltette az előadás, hogy a köztük lévő társadalmi különbségek emberi összeférhetetlenséggé alakulnak. Ahhoz azonban, hogy előadhassuk a művet, alaposan meg kellett húznom a szöveget. Csupa olyan részletet hagytam ki, amit nagyon szívesen elmondtam volna. Lehetett volna készíteni a darabból egy olyan változatot is, amelyben ezekre a költői részletekre kerül a hangsúly, s a történetből annyi marad meg, hogy a közönség valamennyire sejti a lejátszódó eseményeket. így egy nagyon szép „előadóestet" lehetne csinálni, amelyben a darab szereplői gyönyörű szövegeket mondanak el. Talán a közönség is élvezné ezt a megközelítést. És lehet azt az utat is járni, amelyet én választottam: a történet kibontására helyezni a hangsúlyt. Egyet nem lehet, előadni a Tassát. Sándor L. István: Kiderülhet rólunk minden. Beszélgetés Gábor Miklóssal. In: Kritika, 1993/5.35. 14 6 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV
