Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Rendezőként is színész
// / RENDEZŐKÉNT IS SZÍNÉSZ GABOR MIKLÓS először 1970-ben kapott lehetőséget, hogy rendezőként is kipróbálhassa magát: Eszményi gyilkos címmel Agatha Christie-lcrimit vitt színre a Madách Kamarában. Az előadás nem váltott ki jelentősebb visszhangot, talán ez is közrejátszott abban, hogy csak 1977-ben rendezett ismét. A kecskeméti társulatban szerzett élmények hatására újragondolta és színre vitte korábbi Madách színházi sikereit. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonja, Füst Milán IV. Henrikje és Szopholclész Oidipusz királya mégis nagy próbatételt jelentett számára, ugyanis fiatal színészei közreműködésével azokat a gondolatokat igyekezett színpadi nyelven megfogalmazni, amelyeket saját, korábbi szerepformálásaihoz kapcsolódóan felvetett. Johann Wolfgang von Goethe Tasso című drámai költeményét többször megrendezte pályája során. A művészet és a hatalom viszonyát eltérő hangsúlyokkal járta körül a Felvidéki Judittal közösen jegyzett 1984-es tévéjátékban, majd három évvel később, a várszínházi előadásban. Gábor Miklós rendezői működésének egyik legfontosabb ismérve, hogy ebben a szerepkörben is színész maradt - legfőképpen a színészi jelenlét, a színészi munka érdekelte. 163. Rendezés közben Füst Milán: Negyedik Henrik király Népszínház a Várszínházban, 1979 142 KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV
