Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)

II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Bessenyei Ferenc - A komédiázás ideje

159. Sir John Falstaff szerepében I William Shakespeare: A windsori víg nők I Nemzeti Színház, 1959

Azt hiszem, hogy 1949 és 1960 közt minden pesti előadást megnéztem, néhányat többször is. Ennek a korszaknak egyik legerősebb élményét Bessenyeitől kaptam. Ő volt „A Színész".

A Király. A Színészkirály. Színpadi jelenlétének súlya, maligánfoka, aurája egészen lélegzetelállító volt. Ha hallgatott, ha suttogott, ha mennydörgött, egyaránt. Hallgatása kicsit türelmetlen volt, nem értette, hogy miért beszélnek mások is a színpadon, ha ö ott van.

Igaza volt. Uralkodó jelenlétében nem illik másnak megszólalni, levegőt venni.

Istentől kapott királyságát evidenciának tartotta... Az elmúlt fél évszázadban voltak még kívüle is rendkívüli színészzsenik, de ö volt, erőltetés, külsőségek nélkül a magyar színészóriás.

B. Élthes Eszter beszélgetése Léner Péterrel.

In: B. Élthes Eszter: Férjem, a komédiás. Budapest, Bessenyei Kft, 2004.162.

BESSENYEI FERENC ♦ 139