Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Kivételes összhangok
155. Lukács György szerepében Koltai Róberttel I Eörsi István: Az interjú I Játékszín, 1990 A tragikumra érdemes, vitathatatlan emberi nagyságot, egy száműzött és híveitől elhagyott, orszóglástól elütött Lear király nagyságát szerző (Eörsi) és hőse (Lukács) csakis a színész Gábor Miklóstól kapja. Nem azért, mert Gábor Miklós úgy tartja szivarját, miként Lukács tartotta. Nem azért, mert szabatosan és takarékos tömörséggel mutatja be a fizikai és szellemi lebomlás fázisait. Gábor hatalmas színészi szaktudása, ahogyan elhallgat, hangot vált, ahogyan váratlanul megszólal, holott azt hittük, már elvesztette a beszélgetés fonalát és végérvényesen magába süppedt, elszigetelten a világtól befelé fordult. Gábor bonyolult ritmusképletei, szigorú önellenőrzés alatt tartott színpadi jelenléte a mesterségét évtizedek óta művelő komédiás gyönyörűséget szerző előszámlálásából eredő nagy mutatvány. Molnár Gál Péter: Lear király o Belgrád rakparton. In: Népszabadság, 1990. január 16. Például játszottam Lukács Györgyöt. Megnéztem néhány róla készült filmfelvételt, és láttam hogyan tartja a szivart, és a szivartartástól miként deformálódik a szája. Ahogy néztem, magamban úgy utána játszottam, kvázi. (Megváltozik az arca, szája, mintha szivarozna.) Először az izmaimmal kezdtem, hogy hogyan is van, mikor így néz ki? Utána, mikor a darabról fényképeket készítettek, és megláttam ezeket, akkor rendkívül meglepődtem, mert nem úgy néztem ki, mint Lukács György, hanem úgy, mint én, csak a szám állt másképpen. De azért a mozgásom és az egész magatartásom megváltozott, de ez a fényképen nem látszott. Tehát én nem látom, csak elképzelem a figurát, annyiban látom. Az akkor igazi, ha az ember teljesen átalakul, sőt, a szerep közérzetté válik. Gergely Anna: „Fehérváron egy kicsit megtanultam a vidéki életet..." Beszélgetés Gábor Miklós Kossuth-díjas színművésszel. In: Pannon Tükör, 2003/3.65. 134 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV
