Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Kivételes összhangok
KIVÉTELES ÖSSZHANGOK GÁBOR MIKLÓS a színházban a próbafolyamatot szerette leginkább. Rendezői közül azokkal tudott jól együttműködni, akik instrukcióikkal csupán beindították színészi fantáziáját, s hagyták ötleteit kibontakozni. Talán nem véletlen, hogy pályájának három kiemelkedő szakaszát ezekhez a rendezőkhöz kötötte. Az eszményi rendező szerepét a Nemzeti Színházban Major Tamás és Gellért Endre, a Madách Színházban Adám Ottó, Pártos Géza és Vámos László, Kecskeméten pedig Ruszt József töltötték be számára. A kecskeméti társulat „felrobbantása” után azonban már csak néhány kivételes alkalommal valósult meg ez az összhang. Ezek az előadások, melyek Gábor pályáján egy-egy jutalomjáték jelentőségével értek föl, a magyar színháztörténetben is figyelemre méltóak. A hazai színpadokon jórészt ismeretlen, XIX. századi alkotást, A két árvát a korabeli játékstílus felelevenítésével, bravüros színészi megoldásokkal vitték színre. William Shakespeare A velencei kalmár című vígjátékát negyvenévnyi hallgatásából szabadította ki az 1986-os nemzeti színházi előadás. Eörsi István Az interjú című drámáját pedig témája és bemutatásának körülményei avatták kivételes színházi eseménnyé. 151. Shylock szerepében William Shakespeare: A velencei kalmár Nemzeti Színház, 1986 GÁBOR MIKLÓS ♦ 131
