Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Bessenyei Ferenc - A lélek húrjai
A LÉLEK HÚRJAI BESSENYEI FERENC a nagy történelmi korszakokat megidéző előadások mellett olyan művekben is játszott, amelyek magánéleti drámákat jelenítettek meg. E színjátékok finoman megrajzolt alakjai éppen olyan jól álltak a színésznek, mint a történelem robosztus karakterei. A különleges találkozások során új arcát tárta a világ elé. A célratörő, bátor és igazságkereső hősök helyett érző, esendő emberekét, akik rendre alulmaradtak a világgal vívott csatában. A Nemzeti Színház 1952-ben színre vitte Csehov Ványa bácsi című darabját. A nevezetes előadásban Bessenyei Asztrov doktort alakította. E félresiklott életű, célját vesztett férfi szerepében a művész ismét remekelt. Visszafogott játékmóddal, szavak nélkül, egy-egy mozdulattal és arcjátékkal jelenítette meg az alak lelkiállapotát. Véleménye szerint az a színész, aki Csehovot nem játszott, nem is tudja, mi az igazi színjátszás. A darabot a Nemzeti Színház legendás rendezője, több, egymást követő színészgeneráció által csodált Gellért Endre vitte színre, akiről Bessenyei egész életében úgy nyilatkozott, hogy rendezőként ő volt rá a legnagyobb hatással. Nem véletlen, hogy a rendező tragikus halálig a művészt Gellért-színészként tartották számon. Gellért halála után sokak szerint Bessenyei nem is talált többé igazán magára. 122 ♦ KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV 142. Asztrov doktor szerepében Lukács Margittal Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi Nemzeti Színház a Katona lózsef Színházban, 1952
