Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)
II - Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós - Két út, egy pálya - Gábor Miklós - Mester és tanítvány
MESTER ÉS TANÍTVÁNY GABOR MIKLÓS 1974-ben Ruszt József hívására csatlakozott a kecskeméti Katona József Színház társulatához. Sokan értetlenül fogadták döntését, önmaga azonban szükségesnek látta ezt a váltást: úgy érezte, a Madách Színház légköre nem kedvez színészi megújulásának. Ruszt kísérletező, képzeletre építő színháza a műhelymunka örömeivel ajándékozta meg. Együttműködésükben a mester és a tanítvány szerep sajátosan egymásba fonódott. A korábban amatőrökkel és vidéki társulatok művészeivel dolgozó Ruszt a Hamlet óta csodált színésszel számottevő rendezővé lépett elő, míg Gábor az alternatív színjátszás módszereivel találkozva a színészi kifejezés új lehetőségeivel ismerkedett meg. A közöttük kialakult baráti, művészi kapcsolat a kecskeméti évek után is megmaradt. Ennek egyik kiemelkedő állomása Madách Imre Az ember tragédiájának 1983-as zalaegerszegi bemutatója. Ruszt új felfogásban a mű játékhagyományától teljesen eltérő szerep jutott Lucifernek - s Gábor Miklósnak. Útjaik legközelebb 1991-ben, a Ruszt vezette Független Színpadon találkoztak. A Nemzeti Színháztól elszerződött művész a függetlenek szegényes körülményei között megtalálta színházi ideálját, azt a színházat, ahol a színházi illúzió egészét a színész testi kifejezőereje teremti meg. 130. Lucifer szerepében Madách Imre: Az ember tragédiája Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg, 1983 114 KÉT ÚT, EGY PÁLYA, 100 ÉV
