Huber Beáta (szerk.): Két út egy pálya. Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós emlékére (Budapest, 2019)

I - Előszó - Máté Gábor: Egy kiállítás elé

Az a 11 éves gyerek áll itt önök előtt, aki 1967 januárjában látta a Gábor Miklós-féle Hamletet. Claudiust azon az estén Bessenyei Ferenc játszotta - voltak már ők shakespeare-i pár, de az keserű emlék maradt a lagót játszó Gábor Miklós számára, szerepét Major Tamás vette át, méghozzá bravúrosnak hitt beugrással. Az igazság az volt, hogy Major már a próbák kezdetén látta, hogy ez nem fog menni, és titokban próbálta a szerepet éjszakánként a Nemzeti Színház rejtett zugaiban.

Az az Othello - úgy tartja a színházi szakma - Bessenyei mennybemenetele volt.

Azon szerencsések közé tartozom, akik még láthatták ezt a két jelentős színészt játszani, sőt - mint a példa mutatja - együtt játszani is. Anyám a Madách Színház jegyszedőjeként nagy valószínűséggel szerelmes lehetett Gábor Miklósba, a rajongását igyekezett belém plántálni. 11 éves épphogy elmúltam, alaposan megsirattam a dán királyfit. Claudius iránt pedig elkeseredett haragot éreztem. így kapcsolódott és ezek szerint még mindig így kapcsolódik a két színész össze a szememben.

A jó királyfi és a vérnősző barom.

Noha a Madáchban játszottak mindketten, sok közös munkájuk nem volt. Látni láttam, de felidézni nem tudom Bornemisza Péter Magyar Elektrájában nyújtott játékukat. Bessenyeire emlékszem a Kispolgárok Tyetyerevének szerepében, később az akkor nagy vihart kavart,

Németh László Görgey Artúrról szóló Az áruló című darabjának főhőseként. A magyar színháztörténet különös pikantériája, hogy egy évtizeddel korábban Bessenyei a Katonában (akkor még a Nemzeti Kamaraszínpadán) Illyés Fáklyalángjában Kossuthot játszotta (Görgey abban az előadásban Ungvári László volt). Láttam még a Téli regé ben Leontes királyként.

Gábor Miklósnál ez a lista: Hermelin, Tanner John házassága, III. Richárd, Oidipusz, Kegyenc, Szellemidézés, Mizantróp. Gondolatban megsüvegeltem azon döntését, hogy Ruszt József kecskeméti színházához szerződött a biztos és kényelmes Madách után. Minden ottani előadását láttam és később a híres zalaegerszegi Az ember tragédiája Ruszt által rendezett premierjén is jelen lehettem.

BESSENYEI FERENC ÉS GÁBOR MIKLÓS ♦ 7