E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)

Korniss Péter: André Kertész kötődései / Péter Korniss: André Kertész’s Attachments

Korniss Péter André Kertész kötődései Nemrég egy szentendrei kiállításon, amely a Magyar szürrealizmus címet viselte, örömmel fedez­tem fel egy szobrot, amit még sohasem láttam, de már régóta ismertem - André Kertész fény­képéről. Világhírű kép, a címe Szatirikus táncosnő, de Groteszk táncosnő ként is szerepel. 1926-ban készült Párizsban, Beöthy István magyar szobrász műtermében, egy másik magyar emigránsról, Förstner Magda táncosnőről. A kép állítólag tréfából született, egy kis játékos gúnyolódásból, de hát ezért is van benne mindaz, amit a kor levegője ihletett a kor Párizsában: egy kis konstruktivizmus, egy kis szürrealizmus - ami persze sohasem lett Kertész sajátja. Mert a képben André Kertészt látjuk, de azt is, amiért Kertész úgy érezte, Párizsba kell mennie. Szűk volt neki Magyarország, s ebben nem volt egyedül. Egy káprázatos tehetségű fotográfus generáció indult el innen, akiknek az emigráció a világhírt jelentette. De legtöbbjüknek - szár­mazásuk miatt - még ennél is többet: az életüket! Ma gyakran büszkélkedünk velük: soroljuk André Kertészt, Robert Cápát, Moholy-Nagyot, Martin Munkácsit, Brassaít, hogy csak a leg­nagyobbakat említsem. Magunkénak érezzük őket - de legyünk őszinték, ez az érzés nem mindegyikükkel volt kölcsönös. Hogy mást ne mondjak, Brassáí szóba sem állt velünk... André Kertész kivétel volt. Elment, de sohasem szakadt el teljesen. Ez a kiállítás szinte csak Franciaországban készült képekből áll a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményeiből. Itt nem a világhírű képeket látjuk, hanem azt, ami azok mögött volt. A mindennapok fotográfiáinak nevezném. Egy olyan különleges és megszállott fotográfus mindennapjainak képei ezek, akiről mindig azt éreztem, még a pórusaiból is áradt a fotográfia. Amikor Kertész Párizsba érkezett, nem sokat tudott franciául, de hamar otthon érezte magát. Magyar művészek segítették, a francia művészek pedig befogadták. Kétségtelenül szerepe volt ebben André Kertész szelíd és rokonszenves lényének. Ismert és ismeretlen 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom