E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben / Csilla E. Csorba: The Poet of the Camera Photographs by André Kertész in the Collections of the Petőfi Literary Museum
a Dienes Valéria-féle orkesztika iskola továbbvivőjével. Mint azt Vincze Gabriella kutatásai bizonyítják,50 Kertész 1935-ben Budapestre látogatott, s akkor fényképezte le a paravánok elé beállított három táncos, Kállai Edit, Kemény Zsuzsa és Arany Erzsébet, a Szentpál Olga által vezetett iskola képviselőinek letisztult, ornamensekre utaló kézmozdulatait. Utcaképek, csendéletek Kassák Lajos hagyatékában néhány különleges, kevésbé ismert Kertész-fotográfiát őrzünk: megrendezett és véletlen csendéleteket, életképeket. Párizsba érkezése után - az emigráns művészek között nem egyedüliként - Kertész felfedezte a város árnyoldalait is: a „sécurité”-t (biztonság) hirdető plakátot figyelő koldusemberről szóló képét, s talán a Szajna-parton otthont találó férfiakat ábrázolót is szerepeltette első kiállításán, 1927-ben. A nagy társadalmi mondanivaló szinte szétfeszíti a képeslap formátumú fénykép kereteit. Kertész a kisszerűnek tűnő jelenetekbe és a csendéletekbe, melyeket élete végéig fotózott, filozófiát visz, képeivel meghökkent, s néha álmokat sző. A műteremben helyet találó macska esetében a fekete és fehér, élő és élettelen ellentétét felfedező fotós kivárja a megfelelő pillanatot, amíg az állat szembenéz, az oldalra fordított fejszoborral épp merőleges irányban. Ez a macska különböző képkivágásokban többször szerepel a fotós életművében. André Kertész képeit kritikusai sok esetben „költői”, „irodalmi”, „poétikus”, „lírai” jelzőkkel illették. Ő - bár az íróktól kissé elhatárolódott - nem tagadta ezeket a jelzőket, a kamera poétája maradt, azt fényképezte, amit látott és érzett, s amit látott, az az ő átiratában átlényegült, költőivé vált. E lírai, önvallomásos megközelítést egy kevésbé ismert, nagyszerű képe, a Kirakat fiatal nővel bemutatásával érzékeltethetjük. Szép, ifjú nő finom kézmozdulattal egy gömböt helyez a kirakat közepére, amelynek nyitott üvege több síkra bontja a teret, a gömb pedig magába szívja és tördeli, torzítja a látványt. A Torzítások (Distorsions) sorozatával közel egy időben számos gömbben tükröződő képet fotózott. Effajta kísérletei rokonságot mutatnak a Bauhaushoz köthető alkotók, így Moholy-Nagy László munkáival.51 Tükör a tükörben, a kirakaton át az utca részlete is felsejlik. A kirakatban Sonia Delaunay geometrikus mintákat tartalmazó könyve,52 60
