E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben / Csilla E. Csorba: The Poet of the Camera Photographs by André Kertész in the Collections of the Petőfi Literary Museum
fiatal művészek egy részének sem társasága, sem kenyere nem volt, így szívesen találtak átmeneti otthonra és baráti alkotóközösségre a Blattner-féle bábtársulatnál. Blattner Géza elsősorban felesége, Sulyok Helén lámpaernyő-készítő műhelye eredményes működésének köszönhetően bírt megnyugtató egzisztenciával, Boulogne-sur-Seine-ben villát bérelt, így többeket is foglalkoztatni tudott. Munkatársainak tekinthette többek között az 1925-ben Párizsba érkező Fried Tivadar festőművészt, és az 1927-ben csatlakozó Detre Szilárd festőművészt, aki mint író, fordító, rendező vett részt a társulat munkájában. Meghatározó szerepet játszott az 1929-ben Boulogne-ba érkező A. Tóth Sándor festő, Sulyok Helén rokona, valamint Károlyi Zsigmond (Sigismund Kolos-Vary) képzőművész és az orosz származású Marie Vassilieff.48 A társasággal - talán Detre Szilárd révén - André Kertész is kapcsolatban állt. A fotóművész több életrajzírója hangsúlyozza vonzalmát a vásári mutatványosok, akrobaták, paprikajancsik, bábok - a gyerekkor emlékei - iránt. Párizsba érkezése után első felvételei egyikét is egy ilyen jelenetről készítette, s a témához gyakran visszatért. Blattneréknél, s a társaságot meghívó Csáky József szobrásznál otthon érezhette magát, lefényképezte baráti, jókedvű együttléteiket, az egyik képen nem véletlenül magát is megörökítve. A társulatot elkísérte Lyonba, a Guignol (nevezetes, Vitéz Lászlóhoz hasonló bábfigura) őshazájába, képeket készített az 1929-es Bábkongresszuson előadott darabjaik műsorfüzetébe. André Kertésznek köszönhetjük, hogy a Szívek, ha találkoznak című árnyjáték, A halász és a hold ezüstje című marionettjáték színpadképe, a Fried Tivadar marionettjeivel operáló A róka és a gólya című előadás, valamint A vak vadász groteszk, pantomimszerű előadás egy-egy jelenete megőrződött. A kongresszuson Blattnerék nagy sikert arattak, a híres kritikus, Maurice Raynal így méltatta őket: „Először láthatjuk, hogy a bábok nemcsak az életet utánozhatják, hanem létrehozhatják a saját művészetüket.”49 1930-ban Párizsban, a Montparnasse nyüzsgő, művészek által látogatott kávéházai közelében megnyitották színházukat, a Studio Arc-en-Cielt. A társulatról itt is Kertész készített felvételeket. Kertész a mozdulatművészeti törekvések iránt is élénk figyelemmel érdeklődött, még Magyarországon kezdett ilyen témájú képeket készíteni, s ezt Párizsban is folytatta. Förstner Magdát, akiről egyik leghíresebb képét, a Szatirikus táncosnő címűt formálta, feltehetően Blattnerék révén ismerte meg. Ugyancsak a bábművészek ismertették meg Mirkovszky Máriával, 58
