E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben / Csilla E. Csorba: The Poet of the Camera Photographs by André Kertész in the Collections of the Petőfi Literary Museum
feltálalásakor, a pincérek, a szakács buzgólkodása közben, de a vacsora fogásait, mint az étterem féltve őrzött kincsét, nem láthatjuk. Valószínűleg Kertész sem lehetett szemtanúja a fogások elfogyasztásának és fültanúja a nők izgalmas gasztronómiai megjegyzéseinek. Jelenlétére a kávé melletti diskurzus, búcsúzkodás, elégedett véleménycserék idején számítottak, amikor a hölgyek újra visszanyerték toalettjeik - a kalapok, prémek, kabátok, gyöngyök és sminkjük - szépségét. A vacsora végén Emile Gallerand, a Lapré vendéglő híres borszakértője, sommelier-je olvasott fel a társaság nőtagjainak saját bordalaiból.39 A sorozat az életörömről, a felszabadult, elégedettséget sugárzó pillanatokról szól, de Kertész szeme megtalálja a ritka egyéniségeket, érzékenyen ábrázol különböző hangulatokat a melankóliától a kicsattanó nevetésig. Élete vége felé Vezér Erzsébettel folytatott interjújában humorral emlékezik vissza erre a jelenetsorra.40 Baráti arcok Kertész Bölöniről és feleségéről feltehetően több felvételt készített. A PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótárában található kettős portré a házaspár harmonikus együvé tartozásáról, kiegyensúlyozott polgári létmódjáról mesél. Bölöniék 1923-ban költöztek újból Párizsba, Bölöniné Itóka korábbi emigrációjukhoz hasonlóan rendkívül aktívan vett részt a francia irodalmi és művészeti életben. 1927-ben Kémeri Sándor álnéven, franciául megjelent Promenades d’Anatole France című könyve,41 amely először magyarul látott napvilágot 1924-ben, Anatole France sétái42 címmel. 1927-28 táján Itóka anyaggyűjtésbe kezdett, hogy könyvet írjon a neves, idős Antoine Bourdelle szobrászművész életéről. A kötet a mester halála után, 1931-ben jelent meg Visage de Bourdelle címmel.43 Itóka naplójában részletesen beszámol arról a látogatásról, amely során kérésére André Kertész felvételeket készített a műteremben. „Kertésszel, a fotográfus művésszel Bourdelle műtermeit megyünk megtekinteni. Különösen szép, különösen ötletes felvételeket szeretnék a könyvem számára”44 - írja. Élénk stílusban számol be arról, mint szállítgatja a szobrot Kertész a műterem egyik sarkából a másikba, megfelelő fényt keresve: „Gondos, értő kereséssel úgy osztja szét a fényt a szobrokon, hogy a hangsúly mindig oda legyen helyezve, ahová kell.” Más esetben a jó világítás érdekében „kinyitja a műterem ajtójának a fél szárnyát. A másik felére pedig 54
