E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiben / Csilla E. Csorba: The Poet of the Camera Photographs by André Kertész in the Collections of the Petőfi Literary Museum
André Kertész Párizsban Egyéni elhatározásból, családi támogatással élete fontos döntését hozta meg, a jobb művészi és egzisztenciális érvényesülés reményében 1925 szeptemberében Párizsba utazott, s majd tizenegy éven át ott élt. Első szállása a Montparnasse-on, a rue Vavinben volt, először egy itteni ablakból vetette fotósszemmel pillantását a városra. Magyarországról hozott képeit elsőként magyar ismerőseinek, majd német szakembereknek mutatta meg, rajtuk keresztül fokozatosan kapcsolatba került a képes sajtó képviselőivel, művészekkel, galériásokkal és barátai száma is egyre növekedett. A frissen érkezett külföldi kíváncsiságával indult útjaira, mások által addig észre nem vett városrészletet, parkot, folyópartot, életképet fedezett fel. Párizsba érkezése után a Szajna partján kóborló, még magányos, saját útját kereső fiatalember szemét nem a nyüzsgő forgatag, a csillogó nagyvárosi élet kötötte le, hanem sokszor az elhagyott, ember nélküli helyszínek, a sötét, tömbszerű formák, a különös fények és árnyékok. Nem a turista felületes szemlélődése, nem is a bennszülött otthonossága tükröződik fotóin, hanem valami kíváncsisággal teli titokzatosság, a megismerés, befogadás iránti vágy. Képein érződik az együttérzés az utca embere, a társadalom peremén élők, kéregetők, a Szajna-parton alvók iránt - ekkor még ő maga is szűk életteret tudhat magáénak. Jól tudott kapcsolatot teremteni, annak ellenére, hogy nem beszélte a francia nyelvet; első fontos külföldi ismerősével, Piet Mondriannal például nyelv helyett a furulyaszót használta. Első barátai a magyar emigráció tagjai közül kerültek ki, művészek, politikusok, újságírók (Tihanyi Lajos, Beöthy István, Csáky József, Vértes Marcell, Zilzer Gyula, Károlyi Mihály, Bölöni György stb.) köréből. Később a rue de Vanves 5-ben lakott, de otthon a Döme kávéházban érezte magát. Az itt rendszeresen összegyűlő magyar származású ismerőseit egyenként és csoportosan is gyakran megörökítette. Legjobb barátjának talán Tihanyi Lajos festőt tekintette.12 Tihanyi jól ismerte Párizst, szívesen kalauzolta Kertészt, barátságos, integratív személyisége a magyar és külföldi művészek felé is kapocsnak számított. A kapcsolat mindkettőjük számára előnyös volt: Kertész, nyilván Tihanyi véleményére számítva, neki mutatta meg otthonról hozott, illetve frissen készült képeit, és barátságuk kezdetétől fogva gyakran fotózta a művészt és műveit, hozzájárulva ezzel a süketnéma Tihanyi Lajos biztosabb kommunikációjához, kapcsolatteremtéseihez. A képeken Tihanyit műteremben, utcán, kiránduláson, barátok, művészek 26
