E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
Frédéric Rauser: Egy fotográfus Párizsban / Frédéric Rauser: A Photographer in Paris
. a művész szubjektív látásmódján keresztül mutatja be a várost. Ugyanebben az évben illusztrálta gyönyörű képekkel Az igazi Ady című könyvet, Bölöni György nagyszerű kötetét, mely örökre összekapcsolta a nagy magyar költőt Párizzsal. 1936-ban Kertész elhagyta Franciaországot és az Egyesült Államokba költözött, ahol folytatta egyedülálló, avantgárd munkásságát. 1985-ben halt meg, de még halála előtt egy évvel a francia államra hagyta archívumát, negatívjait és levelezését. Munkássága a magyarországi indulástól kezdve a párizsi időszakon át a New York-i évtizedekig rengeteget tanít a fotózás történetéről: a „Leica” megjelenéséről, amelynek ő volt első professzionális használója, a tárgy nélküli képről, a zoom feltalálásáról, a fotóriport műfaj megszületéséről. A Life magazin Kertész fotóit azzal az indokkal utasította el, hogy „túl sokat beszélnek”. És valóban, Kertész gyakran mondta: „Az angolom rossz. A franciám rossz. A fényképezés az egyetlen nyelvem.” Szeretnék köszönetét mondani a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, hogy lehetőséget kaptam néhány szót szólni e nagyszerű kiállítás alkalmából, amely e csodálatos, általam rendkívül szeretett művész munkáinak egyetemességéről tanúskodik. Frédéric Rauser, a budapesti Francia Intézet igazgatója megnyitó beszéde A kamera poétája című kiállítás megnyitóján, 2019. július 3-án hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 16
