E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
Frédéric Rauser: Egy fotográfus Párizsban / Frédéric Rauser: A Photographer in Paris
Frédéric Rauser Egy fotográfus Párizsban „Minden alkalommal, amikor Kertész lenyomja a kioldógombot, érzem a szívverését” - mondta Henri Cartier-Bresson. Tudjuk, hogy André Kertész szíve megszűnt dobogni, de fényképei, melyek egy csoportja most bemutatásra kerül, időtlenek és tökéletesen tükrözik az avantgárd fotózás történetét. Kertész új fotográfiai stílust hozott létre, ahol a képzelet játszik főszerepet. És éppen e képzelet révén szólít meg bennünket. A lencse szilárdságán és a téma illékonyságán keresztül képes új, korábban nem sejtett horizontokat feltárni. „A fényképezésem valójában vizuális napló. [...] Olyan eszköz, melynek segítségével kifejezést adhatok az életemnek, leírhatom az életemet, éppen úgy, ahogyan a költők és írók örökítik meg az élményeiket.” 1925 és 1936 között André Kertész Párizsban élt. A művészeti élet legjelentősebb szereplőinek egyike volt, ahogyan azt e kiállítás képei is mutatják. Alkotásai különleges költőiséget sugároznak még az olyan hétköznapi műfajokban is, mint a fotóriport. 1926-ban Beöthy István szobrászművész párizsi műtermében Förstner Magda táncosnőt fényképezte, ekkor készült Szatirikus táncosnő című híres képe. 1926-tól alkotott különleges portrékat, melyek új, költői vizuális nyelvén megelevenítették a mozdulatlanságot. Ebben az időszakban felvételei javát képeslap méretben nagyította, eredetileg anyagi okokból, azonban a kis méret a fotográfus jellegzetes védjegye maradt a későbbiekben is. Párizsban találkozott a legnagyobb művészekkel, akik a francia fővárosban éltek: Mondriannal, Chagall-lal, Brâncuşival, Man Rayjel. Közeli kapcsolatban állt számos neves művész kortársával, mégis mindig független tudott maradni. A párizsi utcák különleges témákat nyújtottak, visszaverődések, árnyékok és tükörképek játékait tették lehetővé számára. 1930-ban érdekelni kezdték az optikai deformációk: amikor a VU magazin felkérte, hogy készítsen portrét az új főszerkesztőről, a fiatal Carlo Rimet Kertész a vidámparkban, torzító tükrök előtt fényképezte le. 1933-ban a Le Sourire erotikus magazin megrendelésére fantasztikus aktsorozatot készített, melyet ma Torzítások néven ismerünk. Pierre Mac Orlan bevezető szövegével jelent meg 1934-ben Paris vu par Kertész (Párizs Kertész szemével) című könyve, amelynek címe jól mutatja, mennyire 14
