E. Csorba Csilla: A kamera poétája. Adré Kertész-fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből (Budapest, 2019)
Korniss Péter: André Kertész kötődései / Péter Korniss: André Kertész’s Attachments
művészekkel, irodalmárokkal és társasági emberekkel találkozunk a képein. Látjuk a festő Tihanyi Lajost, aki talán a legtöbbet tette Kertészért, s látjuk Brassóit, akivel egy életre szóló ellenségeskedés lett a barátságból. Az igazi Ady című Bölöni György-könyvhöz készült képek is itt vannak. Bölöni vezette a fotográfust, de a szem Kertészé volt. S ha már annyi párizsi Ady-helyszínt láthatunk, bevallhatjuk, hogy elvarázsol a „megszépítő messzeség”. De hogy is ne varázsolna el, amikor az egyik képen még kecskéket terelnek a párizsi utcán - mint Ady idejében. Pedig Kertész jó néhány évtizeddel később, a harmincas években fényképezett ezeken a helyszíneken. És hol van már az a világ! Kertész mindig, mindenütt, mindent fényképezett - akár megbízásból, akár barátságból, akár saját örömére. Itt Párizsban megtalálta a fotográfiának azt a terét, amelyet mindig is keresett. A munka mellett az alkotást, a lehetőséggel pedig a kiteljesedést. Szóval Párizs nem volt szűk neki! De Amerikából még csábítóbb ajánlatok érkeztek, s Kertész átköltözött az Újvilágba. Csakhogy itt más világ várta. Hogy érzékeltessem a különbséget, felidézem, hogy 1937-ben New Yorkban, a készülő nemzetközi fotótörténeti kiállítás kurátora azon alkudozott Kertésszel, hogy vágja meg Torzítások című sorozatának egyik híres képét - amely korábban már megjelent egy népszerű, erotikus magazinban, Párizsban -, mert szeretné kiállítani, de e nélkül a változtatás nélkül mint pornográfiára tekintenének ott. S akivel vitatkozott, nem volt akárki: a New York-i Museum of Modern Art kurátora, Beaumont Newhall, a neves fotótörténész. Nehéz évtizedeket élt meg Amerikában, tele csalódásokkal, kényszerűségből végzett munkákkal és sok keserűséggel. A fordulópontot 1964 jelentette, amikor az amerikai fotópápa, John Szarkowski önálló kiállítást rendezett a képeiből ugyancsak New Yorkban, ugyancsak a Museum of Modern Artban - hatalmas sikerrel. Ettől kezdve minden megváltozott - kivéve viszonyát Amerikához. Kertész már korábban amerikai állampolgár lett - de soha nem lett amerikai fotográfus. Franciaország viszont a sajátjaként tartotta számon. A Bibliothéque Nationale kiállítást rendezett Kertész itthon címmel. Kertész értékes gyűjteményt ajándékozott a francia államnak, Párizs pedig öröklakást ajándékozott Kertésznek. Kerek a történet! 8