Kovács Ida (szerk.): Ottlik képeskönyv (Budapest, 2013)
Tandori Dezső: Ottlik Géza „rejtélye”
TANDORl DEZSŐ Ottlik Géza „rejtélye” 1954-től 1957-ig, e kényes kis korszakban Nemes Nagy Ágnes volt a Petőfi Sándor Általános Gimnázium (Attila út, pontosan az Ottlik Gézáék „háza” melletti épület) magyarirodalomtanára, s ez alkalmasint igencsak befolyásolta - különben már a költőt még nem ismerve is visszavonhatatlan - elhatározásomat, vagyis hogy, mint ezt az ábrándot nyolcéves korom óta evidenciaként kezeltem és ápoltam, író leszek. Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs „köre”, a költőké és íróké, akiket lakásukon, jószerén még gimnazista koromban, majd utána is, áhítatos tisztelettel s még inkább megtisztelve, mert egy általam nem ismert szellemi szabadság jegyében, rendre megismerhettem (Mándy Iván, Kálnoky László, Mészöly Miklós; más utakon-módokon mindeközben Jékely Zoltán és Pilinszky János, hanem hozzájuk is a „kör” irányító szava segített el főként; később Weöres Sándorékhoz Mészöly Miklós vitt el, sajnos Szentkuthy megismerését könnyelműen - ?! - elmulasztottam), igen, felrajzolta e találkozások sora azt a csillagképet az égre, mely számomra máig Eredendő és Első számú. Nincs ebben semmi rossz, befogadóképes esztéta vagyok, s mert hatalmi körökhöz végképp nem tartoztam s nem tartozom, semmiféle hátránya a magyar irodalmi közízlésnek (mi az?!) a magam eredendőségfelfogásából nem származott. A - nevezzük így - kiinduló- vagy elindító-közeg nem sokáig gyámolítgatott, s ez így is volt jól. Mészöly Miklóssal szoros barátság fűzött össze minket a jelentős életkori különbség elle6
