Kovács Ida (szerk.): Ottlik képeskönyv (Budapest, 2013)

Tandori Dezső: Ottlik Géza „rejtélye”

Ottlik Géza és Juhász Ferenc a doveri kompon London felé, 1960. december 2.

A Dickenseim úgy megtetszettek az angoloknak - nincs jobb a jókedvű csalásnál hogy egy hasonlóan félrerakott költőnkkel (Juhász Ferenc) és egyik legjobb regényírónkkal (Tamási Áron) együtt engem is meghívtak 59-ben, előkelő kul- túrcsere vendégségbe,

(BUDA)

Első osztályú hálókocsin vittek bennünket, éjfélkor indult Pestről a vonat, fényűző reggelit kaptunk, az angolok még nem voltak szegények, és Áron a fejével intett csak, hol ide, hol oda. Kipróbált egy csokoládéautomatát. Működött. Nemcsak a telefon működött, a mérleg mért, az újságospavilon újságot árult, a trafik szivart, öngyújtót, az ajtók, ablakok, feliratok, a resti, a hordár, a pincér, minden működött.

Mint gyerekkoromban a ceglédi állomáson.

(PRÓZA)

Ottlik Géza és Juhász Ferenc a londoni Victoria pályaudvaron a vendéglátókkal, 1960. december 2. _______

79