Kovács Ida (szerk.): Ottlik képeskönyv (Budapest, 2013)
Kovács Ida: Utószó
tívje is szubjektív: „A fényképész, mint minden művész, szuverén önkényességgel selejtezi a maga nyersanyagát. Önkényesen, egyéni elgondolás szerint hagy ki, hűz alá, hallgat el, hangsúlyoz, kicsinyít, nagyít, torzít, nehezít, légiesít.” (Bálint György) Az Ottlik képeskönyv anyaga csaknem teljes egészében a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő fotókra épül, bár kiegészül néhány olyan képpel, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a 25., 26., 34., 36. és a 37. oldalon lévő képek), illetve magánszemélyek bocsátottak rendelkezésre. A Petőfi Irodalmi Múzeum - ezúttal tökéletesen mentesülve az írói évfordulók sokszor ránehezedő felelősségétől - azzal a szándékkal adja közre Ottlik Géza fényképeit, hogy kedvében jáijon mindazoknak, akik szeretik írásait, szívesen nézegetik fényképeit, amelyek közül jó néhány 2003-ban jelent meg először nyomtatásban. A fotók egy-két kivételtől eltekintve időrendben követik egymást, végigkísérik az író életét, külső megjelenésének, környezetének, életterének, társaságának, baráti körének változását. Arányaiban kevesebb felvétel maradt fenn az 1940-es és az 1950-es évekből. Szinte nem rendelkezünk fotóval Ottlik közvetlen tárgyi világáról, lakásairól, s hiányoznak a családi eseményeket, ünnepeket, nagyobb baráti összejöveteleket megörökítő amatőr fotográfiák is. Életének fontos tanúi, családtagjai, barátai olykor külön portréval is szerepelnek a kötetben. A képek nagyobb hányadát hivatásos vagy „nevesíthető” fényképészek és fotóművészek készítették. A Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tára két nagyobb egységben, 1995-ben és 1998-ban jutott Ottlik Géza hagyatékának birtokába, az írót utolsó éveiben gondozó Szunyogh liszlóné (az író hagyatékának tárgyi örököse) nagylelkű ajándékozása révén. A teljes anyag bútorokat, személyes tárgyakat, képzőművészeti alkotásokat, hivatalos iratokat, közel háromszáz levelezőlapot, hanglemezeket, magnókazettákat, illetve mintegy 400 darab pozitív fényképet, valamint 80 darab filmnegatívot tartalmaz. „Ezek a megőrzött régi film-negatívjaid jól engednek magukból nagyítást csinálni. Nincs sok. De talán van olyan is, amiről nem is tudtad, hogy megőrizted.” - írja Ottlik a Budában. A fennmaradt negatívok között körülbelül húszról valószínűsíthető, hogy Ottlik Géza felvételei. Keletkezésük az 1920-as, 1930-as évekre tehető és jórészt a kőszegi alreálban, majd a budai Bocskai főreálban készültek katonaiskolai társakról, illetve a gödöllői házban a családról, barátokról. Ottlik azonban, sajnos, ahogyan említi is: „elég ügyetlenül, kicsit elmozdulva...” fényképezett, s gyakorta a 9x 12 és az 5x8 cm-es, mára már elsárgult és foltos negatív filmeken alig látható más, mint alakok homályos körvonalai. A negatívok „Gevaert” fotós zacskókban maradtak fenn, többnyire Ottlik rájegyzéseivel: „Gyöngyi (velem, Bőne, stb)” vagy: „1926 mohácsi emlékmű, Siklós, Gödöllő 1926-28”. Az anyagban mindössze 8-10 Ottliknak küldött dedikált fotót találtunk, leginkább az iró külföldi barátaitól, baráti családoktól. 122
