Kovács Ida (szerk.): Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből (Budapest, 2018)

Balatoni nyár. Írófényképek az 1950-es, '60-as, '70-es évekből

Egy sörösüveg imbolyog felettük.- Kinyitott a büfé!

Néhányan feltápászkodnak. Szédelegve elindulnak.

A tó mozdulatlanul felemelkedik. Egy pillanatra eggyé válik az éggel. Majd éppoly mozdulatlanul leereszkedik.”

Mándy Iván: Strandok, uszodák. Bp., Magvető, 1984, 35-36.

Boldizsár Iván balatoni strandot leíró szövege, amely 1951-ben született, elszakad a konkrét tárgytól és általános, propagandisztikus árnyalatot nyer: „Régen a balatoni nyaralás, azok számára, akik hozzájutottak, nem volt más, mint egy kis sütkérezés a napon, úszkálás, a legdrágább szállodákban esténként ruhamutogatás. Új embereknek, fiataloknak, dolgozóknak, felszabadultaknak kellett jönniük a Balaton mellé, hogy megmutassák a vén tónak, hogyan is lehet partjai mellett igazán üdülni, pihenni, valósággal újjászületni.”

Boldizsár Iván: Magyarországi napló. Bp., Szépirodalmi, 1951,128.

A Szigligeten, illetve a balatoni nyaralókban folyó, szervezett vagy spontán létrejött irodalmi társas élet fotói adalékul szolgálhatnak az írói visszaemlékezéseket, alkalmi költeményeket olvasók, de éppúgy szerzőik számára is. Keresztury Dezső versben őrzi meg azoknak a napoknak az emlékét, amelyeket Illyés és Szabó Lőrinc társaságában töltött Illyésék tihanyi házában. Az eseményről ugyanekkor fényképet is készítettek.

Babilóniai fogságomból

kiemelt néhány derűit napra Gyula;

nála találtam Lőrincet:

hárman tanyáztunk Tihany fokán,

hol zajtalan fordult

velünk a nap s az éj,

halk dörmögéssé csitultak vitáink:

hogyan is kell elkészíteni

asszonytalan ételeinket;

Keresztury Dezső: Szófián is örömmel.

In: uő: így éltem. Bp., Magvető, 1979, 42.

10 ♦ Balatoni nyár