Ambrus Lajos - Prágai Tamás: Mészöly Miklós - Hang-kép-írás 1. (Budapest, 2006)
„...valami iszonyat történik a világban...” (Márton Lászlóval beszélget)
.. .valami iszonyat történik a világban..." Márton Lászlóval beszélget* MM: Negyvennégyben a német bevonulást még Szekszárdon értem meg, a bátyám akkor már itt Pesten; aztán rövidesen fogságba is esett. Szekszárd, mint ilyen délvidéki megyeszékhely, már tele volt menekültekkel. A Délvidékről jöttek. A Fő téren táboroztak és aludtak az emberek. Szekszárd olyan városka volt, ahonnét az emberek kalkulálták a háború kimenetelét, hogyan lehet majd továbbmenni Dél-Ausztriába, és ha lehet, Olaszországba. Mindenki tervezett valamit, hogy hogyan hagyja el az országot. Feldúlt, rettentő furcsa város volt, tele voltunk kétes egzisztenciákkal, az ország minden részéből jött remek kurvákkal, olyan társaság... Minden volt! Ezt nem illik mondani - nagyon izgalmas élet volt, a háború kellős közepén. ML: Es akkor még teljesen intakt voltál. MM: Hát, akkor még nem voltam a fronton... És tudta az ember, hogy valami iszonyat történik a világban. De ez a pokoli: a katasztrófa bekövetkezte előtt is olyanok vagyunk, mint a kölyökkutyák, ameddig lehet, addig futkosunk, röhögünk, ugatunk. Sajnos, ilyen az ember. ML: Hova kerültélamikor bevonult áltMM: Hajmáskérre. Ott kaptunk egy gyors kiképzést, aztán - mivel mi voltunk az a korosztály, évjárat, akiket Kállayék valóban nem akartak odaadni a doni ösz- szeomlás után a németeknek, és ameddig lehetett, húzták-halasztották a bevonulásunkat -, hirtelen jött egy napiparancs, vonatra ültettek bennünket, lepecsételték, lezárták a vagont, Pózén volt az első állomás, ahol kinyitottak bennünket... Szóval majdnem... mint a deportáltak. Fölvittek bennünket Poroszországba, Stargardba, Grossbornba. ML: Nyugat-Poroszország mindenesetre, és nem Kelet. Nyilván akkor már eléggé nyugatra húzódott a front... MM: Igen, akkor volt. Akkor már beállt az a vonal, hogy az oroszok fölálltak északtól délig arra az iszonyatos tanktámadásra, amelyik, mint egy lénia, egyenes vonalban ment, ment, ment egészen az Oderáig. Tehát leseperték a németeket, ennek a támadásnak az előszelében éltünk ott. Ez a Grossborn volt Németország egyik legnagyobb tüzérkiképző-tábora, ott kísérletezték ki az utolsó pillanatban még a nagyobb röppályájú páncélfaustokat - mert végül is azzal vetettek be bennünket, kaptunk öt darab páncélfaustot meg egy gödröt a földben, és otthagytak bennünket, ha jön egy tank, akkor lőjünk rá. Ilyet mondtak. Onnét szöktem én haza ötödmagammal... * Elhangzott a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1992. május 4-én (szerkesztett változat, részlet) 25
