Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)
Mire való a költészet?
Kortársak végülis mellékes hol mikor és mi hozott össze veletek lötyögtem kávéztam cigarettáztam és döglődtem veletek kályha-szánk beszédes lángja az eszpresszó-büdösbe kicsapott hallottam tűzköpő esztétikátok és szívtam a lábszagotok végülis szabadvers kötöttvers siker és zártosztály egyremegy ültem a seggemen veletek dumáltam át a fél életet záróra csenget a pénztárgép haláltól rögös a vérem Puskinnak öltözve nektek nem köszöntem a Mechwart téren fröcsögtem rátok és lecsaptam a kagylót ki miatti mi miatti- érem az ég mellén kamaszkor tébolya múltszázadi nap honnan ír Lívia a káder Réka a riporter hova lett Vancouver s Detroit tajtékján aranyhal-autóik fénylenek vadmacska bölcsészek egyszerre bújtak az ágyamba éjszaka szemükben suvickolt fölényként csillog a képeslap-óhaza hova lett a Lukács teraszáról a szűz a maneken a nőki zacskóvá szopták tűzhányó mellüket kannibál csecsemők hova lett fiúik mellkasa combja az atléta termet vakítják Pheidiászt az idő pop-artját szikrázó termek üres a helyük a kabinjuk bontják a kádfürdőt szemben láttam a sorsukat vendégük voltam Pesten és Genfben ittam a kávéjuk konyakjuk ettem az ebédjüket hallottam ahogy a füvön a testtelen lovas üget vasárnap terített asztalnál csörögni kísértet-kanalat láttam a gyászukat bedöglött TV-t a sorsdöntő meccs alatt fölcsúszott a hajuk állukra léggömb nőtt ajkuk lefittyedt dicső sztorikat kérődző estéken százéves viccek láttam hogy sorsukba költözött valami kimondhatatlan ugyanazok voltak mint azelőtt de valahogy más alakban és nem is idejük aranyló mocska az eposzi élvezet és nem is földrázó ösztönük volt ami végképp elveszett valami titkos és veszélyes oktalan névtelen szerelem nem gyúlt ki többé a szemükben nem ült a securit-üvegen futott a kisautó búgott a mosógép minden maradt a régiben háborús csillagon vasbeton csodák közt ki hisz az égibent láttam a fölényük újkori fáraók múmia-maszkját családi pótlék szeretők nyaralás két hét szabadság indok és tanú és mentőkörülmény mindig is akad végülis ki bolond Shelleyt szavalni ha a part szakadt láttam a futásuk kempingről kempingre vándorló népeket húsukat rágta hullámzó nyálban a sugaras gépezet idill a homokon vursli-zaj napernyők nyugágyak csokra végülis kinek a szégyene hogy nem vitték valami sokra t életük: életem játszmájuk: játszmám ugyanaz a tét
