Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Gyökér a földben

Örökség, drámai sors

Ha hihetek abban, hogy az embernek stílusát meg világlátását azt a környezetük, a körülményeik is lényegesen alakítják, akkor valami okból sorsszerűén kapcsolódott hozzám az abszurditás: a tragédiában mindig valamilyen komikus elem is helyet kapott. Ez végül is egy csupa sötétséggel írt történet volt. Megcsappant remények, befuccsolt karrierek, s rosszul sikerült házasságok. (...)

1940 - ezt véletlenül tudom, hogy ez 1940-ben van, tehát négyéves kori Szent István napja, augusztus 20-a, nagyon nagy hőség Pesten, 40 fok, és valahol a Népszínház utca környékén megyünk apámmal, azt hiszem, fogja a kezemet és megyünk át az úttesten, a Körúton. Ragyog a villamossín, szikrázó fényben úszik a világ, és innen jövünk a semmiből át a semmibe. Erre a pillanatra emlékszem, hogy átmegyünk a Körúton és keresztezzük a villamossíneket. Nem tudom magyarázatát adni, hogy ez miért maradt meg... (...)

(K. L.-interjú)

22