Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - A Budai Nagy Antal levelesládája. Kós Károly Budapesten, 1937-1942
gatója „a darab negyedik felvonását, és az annyira megnyerte a tetszését, hogy lekötötte azt.”4 A lekötésig azonban még sok idő eltelt, a Vígszínház jogdíjakat nyilvántartó könyvébe5 csak december 19-i dátummal került be Kós Károly drámája. Jób levélben jelentkezett Kosnál, aki nem akarta rögtön elkötelezni magát. Jób Dániel érdeklődése az erdélyi drámairodalom iránt nem korlátozódott Kós munkásságára. A szóban forgó jogdíjkönyvbe 863. szám alatt 1936. május 28-i dátummal jegyezték be Tamási Áron „legközelebbi darabját”. A darab Tamási Árontól érkezett a színházhoz, 500 pengő előleggel „vétetett meg”, és a Vígszínház 1937. december 31-ig volt köteles bemutatni. A színház két további darabra opciót is fenntartott magának. Tamási Áron Énekes madár című színművét az Új Thália társulata mutatta be a Royal Színházban 1935. november 17-én, melyet a színházi világ kedvezően fogadott. A főbb szerepeket olyan színészek alakították - Bihari József, Tolnay Klári, Egri István, Orsolya Erzsi akik a Vígszínház együtteséhez tartoztak, s így jó hírét vitték Tamásinak, aki talán így került Jób látóterébe. Jób a kultúrpolitika új elvárásait szem előtt tartva, kapva-kapott a lehetőségen. Jób Dániel a Vígszínház számára lekötött Tamási-darab, a Tündöklő Jeromos november 6-i bemutatójára, Kolozsvárra utazott. (Tamásinak az volt a kérése, hogy darabjának Erdélyben legyen az ősbemutatója, melyet a Vígszínház akceptált.) Itt találkozott Lantos Kálmánnal, az Erdélyi Szépmíves Céh magyarországi képviseletét ellátó Révai Testvérek Irodalmi Intézet igazgatójával. „Lantos Kálmán leruccanása nemcsak Tamási Áronnak szól, aki éppen olyan házi szerzője a Révainak is, mint a Szépmíves Céhnek. Lantos Kálmán [...] még a tél derekán nagy fába akarja vágni a fejszéjét. Ki akar bérelni egy pesti színházat, ahol csak transzilvániai magyar írókat fog bemutatni. Számít nyolc-tíz transzilvániai magyar darabra, amelyekkel kitölt egy négy-öthónapos szezont.”6 Lantos törekvése egybevágott a Vígszínház új műsorpolitikai célkitűzéseivel, így a november 9-10-én megjelenő budapesti napilapok már arról írtak, hogy a Víg négy bemutatóból - Kós Károly, Tamási Áron, Kakassy Endre és Bánffy Miklós műveiből - álló erdélyi ciklust rendez egy év alatt, mely Kós Károly Budai Nagy Antal című színművével veszi kezdetét 1937 januárjában. Kós Károly ezt megelőzően, október 10-én két csomagot küldött Budapestre. Mindkettő frissen megjelent könyvét, a Budai Nagy Antal című színjáték Erdélyi Szépmíves Céh által kiadott példányát tartalmazta. Az egyik címzett Jób Dániel, a másik Németh Antal, a Nemzeti Színház 1935-ben kinevezett igazgatója volt. Mindkét színházvezető lelkesen reagált - és a bizalmatlan Kós, talán a Vígszínházban vagy ügynökségében, a Révaiban kételkedve, sokáig nem utasította vissza a Nemzeti Színház fiatal direktorának ajánlatát. Úgy érezhette, hogy történelmi drámája jobban belesimul a Nemzeti játékrendjébe, az ország első színházának nemzeti érzelmektől fűtött közönsége készebb lesz mondanivalója befogadására. „Úgyis sok ok szólana amellett, hogy az ország első színházának fényes ajánlatát ne utasítsam vissza” - írta Lantos Kálmánnak november 16-án. 4 M[áriáss] I[mre]: Erdélyi író találkozása a Vígszínházzal. Budapesti Hírlap, 1937. január 19. 5 OSZK SZT Irattár 374, kötetes iratok 6 Ardeali műhely. Független Újság (Kolozsvár), 1936. október 31. 521
