Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Intézménytörténet - Egy rövid életű színházról és egy rövid színházi karrierről
Egy rövid életű színházról és egy rövid színházi karrierről Európában már dúlt a világháború, amikor 1940. november 29-én a Madách tér 6. szám alatt, a mai Örkény Színház helyén új magánszínház nyílt Budapesten. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa lakótömbjében lévő Madách Színházat a húszéves gróf Károlyi István alapította barátjával, Földessy Gézával. Földessy azonban csak egyetlen évadot töltött a Madáchban, helyére Pünkösti Andor került, akit az Újság kritikusaként ismert a közvélemény, s korábban is próbálkozott rendezéssel. Ő vitte színre 1935-ben Tamási Áron Énekes madár című művét az Új Thália előadásán, s ő rendezte a Madách Színház nyitó előadását, Móricz Zsigmond Kismadár című drámáját. Pünkösti nagyszerű művészekből - Sulyok Mária, Várkonyi Zoltán, Tapolczai Gyula, Sennyei Vera, Mádi Szabó Gábor, Mezei Mária, Titkos Ilona, Szakáts Zoltán - szervezte meg társulatát, s színészképző stúdióban gondoskodott az utánpótlásról. A Madách Színház Luigi Pirandello IV. Henrik című művének eljátszásával már 1941 őszén kinyilatkoztatta irodalmi célkitűzéseit. A Magyarországon szokatlan hangvételű dráma előadásával azonban a színház azt is nyilvánvalóvá tette, hogy mi a véleménye a fasiszta diktatúráról. Pirandello ugyan szimpatizált Benito Mussolinivel, s 1924-től a fasiszta pártnak is tagja volt, a IV Henrik előadása Budapesten mégis az őrült diktátorokat leplezte le. Pünkösti a dráma kiadásának előszavában egyértelműen leírta azt is, hogy „a lélek ketté- hasadásának tragikus pillanatában az egyén vagy a közösségtől szakad el, vagy önmagától. Mindkét esetben megpecsételte sorsát.”1 A Madách Színház 1942. január 23-án Felkai Ferenc Néró című drámáját adta elő. Felkai határozott politikai céllal írta meg művét: a Hitler-Néró párhuzamot akarta bemutatni. A premier után megjelent kritikák tudomást sem vettek a paraboláról, a közönség azonban megértette az író és a rendező szándékát. Felkai Ferenc évtizedekkel később így emlékezett: „A századik előadást után beidézték Pünköstit a főkapitányságra. A színházak felügyeletével megbízott kapitány élesen figyelmeztette, hogy a közönség nyíltan beszél arról: a Néró tulajdonképpen Hitler. Ne tartsa tovább műsorán a darabot. Pünkösti nyugodt mosollyal azt válaszolta: - Kapitány úr, aki azt állítja, hogy Néró egyenlő Hitlerrel, azt máris csukassák le. 1 Luigi Pirandello: IV. Henrik. Tragédia három felvonásban. Fordította: Antonio Widmar. Budapest, Kalász Kiadó, 1941 (Madách-könyvtár, 1) 5. 266
