Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - „Harsányi Zsolt belép a Vígszínház igazgatóságába...” Roboz Imre és Harsányi Zsolt levelezése, 1938-1941
Újságok járnak oda? Olvastad a Belvárosi Színház ügyét? Patkós, úgy látszik, átadja szerződését a színházhelyiségre a Filmirodának24 (Taubinger-Tőrey),25 akik Híradó-mozit csinálnak belőle. Patkós állítólag 70.000 P[engő] lelépési díjat kap, ebből a Madách Színházat26 akarja bérbe venni. Egyelőre felmondott az egész társulatának. Kiss Ferinek egy fulmináns nyilatkozata jelent meg a 8 Órai Újságban a mozi-terv ellen.27 Meg tudom érteni, hiszen a 22 Szerémy Zoltán (Nógrádmegyer, 1861-Bp., 1934. okt. 31.): színész. Jogot végzett, majd a színiakadémián is oklevelet szerzett. 1896-tól 1930-ig a Vígszínház sokoldalú, megbízható tagja. Mindig kiváló teljesítményt nyújtott jellemszerepeiben. A Féltékenység című színjátékban Szemjonovics Szemjon szerepét kapta. 23 Roboz leveléhez képest egészen más lett a szereposztás. Karády mellett csak Somló István (Ivanovics Andrej) és Szilassy László (Szerjosa) kapott szerepet. Somlay helyett Ajtay Andor (Petrovics Szergej), Tolnay Klári helyett Sulyok Mária (Mihailovna Klavdija), Mezey Mária vagy Kiszely Ilona helyett Zsillei Margit (Szon- ja), Perényi László helyett Greguss Zoltán (Derbejilami, kaukázusi herceg), Kőmíves Sándor helyett Rátkai Márton (Szemjonovics Szemjon) lépett színpadra. Jellemző, hogy a Vígszínház ekkor képes volt két kiváló szereposztásra. 24 Az eset súlyosságát jól mutatja a Magyar Kultúra című lap Tollheggyel rovatában megjelent kommentár: „Még a politika sikamlós talaján is ritkán történik meg, hogy valaki rövid idő alatt a hódolat és dicséret sűrű tömjénfüstjéből a vádlottak padjára csússzék le. Patkós György Belvárosi színigazgató ezt a pályát egy év alatt befutotta. Emlékezzünk csak vissza, hogy zengett a dicséret és szállt a tömjénfüst mindenütt feléje: hogy ő az első igazi keresztény magyar színigazgató; hogy megmutatta, mint kell keresztény magyar színházat csinálni; hogyan lehet művészit, nagyot, erkölcsöst és szépet egyszerre adni! Már-már azt kellett hinnünk, hogy ő a jövendő és predesztinált diktátor, aki a magyar színház és film eléggé elrontott és felborult világát új és egészséges alapokra átállítja. S most egyszerre a vádlottak padján ül, és viharzik feléje minden oldalról a támadás: hogy elárulta a színészeit és a színházát, mozinak játszva át a Belvárosi Színház helyiségét; s hogy színigazgatása csak görögtűz volt, mely inkább tanácstalanságát és kapkodását takarta.” (N. N.: Tollheggyel. Magyar Kultúra, 1940, II, 63.) 25 Tőrey Zoltán, dr.; Taubinger (Tőre, 1889. aug. 28.-?): 1927 és 1944 között az MTI-hez tartozó Magyar Film Iroda Rt. igazgatója. A Színművészeti és Filmművészeti Kamara megalakulásakor a filmfőosztály alelnöke lett. 1945 után nem dolgozhatott a filmszakmában. Útkaparó volt, majd Ausztráliába emigrált. 26 A Fővárosi Közmunkák Tanácsa lakótömbjében, a Madách tér 6. szám alatt álló épületben Gerlóczy Gedeon tervei szerint alakítottak ki színházhelyiséget, melyet eredetileg mozinak szántak. A színháznyitási engedélyt végül gróf Károlyi István kapta meg. A Madách Színház 1940. november 29-én nyitotta meg kapuit; Móricz Zsigmond Kismadár című drámáját mutatták be. 27 A 8 Órai Újság című kormánylap 1940. július 17-én kiadott számában jelent meg Kiss Ferenc levele, melyben az „egész magyar színészegyetem nevében” megdöbbenésének és leghatározottabb tiltakozásának adott kifejezést: „Bízunk és hiszünk abban, hogy színházi kultúránk ellen tervezett lelketlen kísérlet nem sikerül, de nem is sikerülhet, mert Istennek hála, hogy Hóman Bálint kultuszminiszter őexcellenciájában a magyar színészetnek olyan lelkes és áldozatkész főnökét és védnökét ismerjük, aki, hisszük, minden erejével és hatalmával azon iparkodik majd, hogy az ilyen, minden magyar ember előtt lehetetlen tervet még csírájában elfojtsa.” 175
