Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Színész az arcvonalban. Csortos Gyula feljegyzései, 1944. november-december
bejegyzés ugyanazt a logikát követi: először odaírta a dátum mellé, hogy a hét mely napjáról van szó. Aztán a dátum alá gondosan bekarikázva a napi nyitóegyenleg került. A lap jobb oldalára az aznapi kiadásokat, a bekarikázott összeg alá az aznapi bevételeket jegyezte. A legérdekesebb információkat azonban a jobb oldalon, a summák alatt találjuk: ezek az aznapi esemény(ek)re utaló félmondatos-félszavas emlékeztetők, melyeket Csortos külön-kü- lön bekeretezett, és emelt ki a számrengetegből. A napi rutin történéseit nem tekintette meg- örökítendőnek, csak a számára ma már sokszor megfejthetetlen okból fontos mozzanatokat jegyezte fel. Ha játszott aznap a színházban, a lap bal felső sarkába írta fel az előadás címét, és azt, hogy aznap hányadszor került műsorra. Havonta elszámolást készített: a bevételeket sohasem adta össze, csak a kiadásokat. A taxiköltséget gyakran külön összegezte. Az utolsó lapokon ott olvasható az év végi zárszámadás: fillérre pontosan az összes kiadás - a bevételről itt sem esik szó. A napi bejegyzésekből képet alkothatunk arról, milyen lehetett az ország egyik vezető színészének háztartása. Csortos ekkoriban már egyedül élt Buda újonnan kialakított főutcáján, a modern bérházakkal beépített Attila úton,6 melyet 1944-ben IV. Bélára kereszteltek át. Már második feleségétől, Vígh Manci színésznőtől is elvált. „Az 1935-ös adóstatisztika szerint Magyarországon több mint húsz olyan szabadfoglalkozású értelmiségi volt, akinek jövedelme meghaladta az évi tizenötezer pengőt; közülük hat író - Molnár Ferenc jövedelme például hetvenegyezer, Herczeg Ferencé harmincezer pengő- hat pedig színész; köztük volt Törzs Jenő, Csortos Gyula, Békeffi László és Rökk Marika.”7 Összehasonlításul: Bajor Gizi és a Nemzeti Színház 1934-1935-ös színi évadra vonatkozó szerződése szerint évi illetménye 24.000 pengő volt. Ezen felül megillette külön ruhapótlék- 13.200 pengő - és az adó- és a nyugdíj levonások pótlására 1.161 pengő 60 fillér.8 Csortos Gyulát 1935-ben a frissen kinevezett igazgató, Németh Antal szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Visszautasíthatatlan ajánlatot tett: a szerződés fejében kieszközölte, hogy felsőbb utasításra 25.000 pengős adótartozását töröljék.9 A naplókból kiviláglik, hogy továbbiakban sem viselkedett fegyelmezett adófizető állampolgárként, az adóbehajtók időnként felkeresték és lefoglaltak lakásában valamit az adóhátralék fejében. 1939. május 30-án ezt jegyezte fel a keretes megjegyzések közé: „Ma elvittek egy könyvállványt adóban H10-kor.” 1939. február 14-én: „adó: ma vitték el az állóórát és egy olajfestményt (Zilahy) d. e. %1-kor dr. Gózon Sándor” 1940. április 6-án: „Mikulásnál voltam. 1125,- p. előleggel tartozom még.” Majd április 28-án: „Pénzügyminisztériumban voltam Dorner Aurél államtitkárnál, onnan Lánczy József oszt[ály]tanácsosnál (Frimmel Gyula minjiszteri] tanácsos helyettese). Onnan 6 Az Attila út kedvelt lakhelye volt a művészvilágnak. Itt lakott Ferencsik János, Gyurkovics Mária férjével, Forrai Miklóssal, Lehotay Árpád, Márai Sándor (az Attila út és a Mikó utca sarkán), Oláh Gusztáv, Simor Erzsi, Szilágyi László, Szabó Sándor és Tasnády Fekete Mária. A nyilvánosságot nem kedvelő Csortos valószínűleg nem állt kötélnek, amikor a Színházi Magazin névtelen újságírója az Attila út híres lakóival készített képes riportot. N. N.: Attila utca. Színházi Magazin, 1940/38,18-20. 7 Pintér Márta Zsuzsanna: A színészek társadalmi státusa. In: Magyar színháztörténet 1920-1949. Szerkesztette: Gajdó Tamás. Budapest, Magyar Könyvklub, 2005,1087. 8 Bajor Gizi szerződése a Nemzeti Színházzal. Budapest, 1934. június 3. OSZK KT Fond 76/145/3 9 Galsai Pongrác: Csortos Gyula. Budapest, Szépirodalmi Kiadó, [1972] (Arcok és vallomások), 135. 53
