Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - A Budai Nagy Antal levelesládája. Kós Károly Budapesten, 1937-1942
ból (terjedelem, jelenetbeállítás stb.) követel lényegtelen igazításokat, hogy színszerüség szempontjából is mély hatású előadássá válhasson. Hajlandó vagyok müvét a Nemzeti Színház számára lekötni, és igen örülnék, ha - ismerve képzőművészeti téren elért nagy eredményeit - díszletezését és alakjai kosztümjének megtervezését Önre bízhatnám. Kérem, ha Budapesten jár, keressen fel ez ügyben, megkötjük a darabjára vonatkozó szerződést, és a további részleteket is megbeszéljük. Köszöntve Önt értékes drámájának megjelenése alkalmából, maradtam megkülönböztetett tisztelettel őszinte híve, Németh Antal s. k. igazgató ajánlott Levelemre legnagyobb meglepetésemre a szerző az első levelével sok pontban nem egyező választ küldött, amelyben „megfeledkezik” arról, hogy a darabot ő küldte el nekem, sőt közli, hogy a mű a Vígszínházhoz is elkerült (első levelében kifejezetten ennek ellenkezőjét írja), továbbá közli azt is, hogy a darab sorsa felett nem ő, hanem BánfFy Miklós gróf diszponál, és ezért nem tud végleges válasszal szolgálni. Különben Kós Károly levele szó szerint a következőképpen hangzik: Nagyságos Németh Antal úrnak, igazgató Budapest, Nemzeti Színház Igen tisztelt Igazgató Uram! Megtisztelő levelét ma kaptam meg, mert utánam kellett küldjék Kolozsvárról ide, Sztá- nára. Tehát csak ma válaszolok reá. Nagyon nagy és boldog örömet okozott sorainak olvasása, azt hiszem, ezt nem is kell mondanom. Hiszen ez a színjáték első színpadi kísérletem volt. Viszont nekem, a kalotaszegi és református embernek erősen szívem ügye volt, hogy megpróbáljam színpadra vinni az én népemet, népem egykori hatalmas, de a históriaírásunk által kissé mostohán kezelt lelkiismereti- és osztályforradalmát, amely a mai nehéz időnket is olyan tragikus hasonlóságokkal példázza. Úgy éreztem: kötelességem volt ez, és hálás vagyok az Úristennek, és nagyon boldog, hogy ez valamennyiben sikerült nekem. Tavasszal készen voltam a darabbal, de nem mertem kopogtatni vele egyetlen színháznál sem, és barátaim közül is csak egyetlen egy olvasta kéziratomat: Bánffy Miklós gróf. Ő figyelmeztetett azután nehány mesterségbeli hiányosságra, tanácsolt és biztatott. Átdolgoztam még kétszer és - nyomdába adtam. Minden szokás ellenére. A megjelent könyvet azután, tudtomon kívül küldötte el az én kedves Possonyi Laci öcsém Igazgató uramnak, egy másik példányát pedig egy másik barátom Jób Dániel úrnak.5 Amikor ezekről a küldésekről értesültem, írtam meg leveleimet, melyekben - esetleges elolvasás után, kértem a szíves véleményeket. 5 Ennek a kijelentésnek ellentmondani látszik Kós Károly Jób Dánielnek szóló 1936. október 10-én kelt levele. 546
