Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - A Budai Nagy Antal levelesládája. Kós Károly Budapesten, 1937-1942
A Nemzeti Újság január 22-i száma két cikket is szentelt a Budai Nagy Antal előadásának. Kállay Miklós kritikát írt a premierről, mely a darabot igen mozgalmasnak, de túlságosan epikusnak ítélte. Hibájául rótta fel még, hogy a szerző a kelyhes mozgalmat hozzá eszményítette a főhőshöz. Végső megállapításként így írt: „Az előadás sokkal jobb volt, mint aminőt a Vígszínháztól vártunk.”18 Meg kell jegyeznünk, hogy Kállay Miklós nemcsak a Nemzeti Újság szerkesztője és kíméletlen színikritikusa, hanem a Nemzeti Színház tekintélyes szerzője is; Németh Antal 1936. április 24-én nagy sikerrel mutatta be A roniniok kincse című darabját. Ugyanitt, a szerző megjelölése nélkül megjelent Történelemhamisítás című írás azonban már szektárius elfogultsággal vádolja Kost, aki minden huszitát, minden bujtogatót „misztikus szentnek”, míg az összes katolikus papot alávaló jellemnek ábrázolt: „Kós Károly Budai Nagy Antal című történelmi színművében [...] a katolikus egyházról és annak papságáról a leggyűlölködőbb elfogultság vak szenvedélyével szól, és fest hamis, elképesztően hamis történelmi képet. [...] Nem tudjuk megérteni a Vígszínház magatartását sem. [...] Csak a színház tájékozatlanságának tulajdoníthatjuk azt, hogy a színpadon ilyen felháborító sértések sorozatát követhették el a magyar katolikus egyházzal szemben. Nem is szólva a legnagyobb sértettről: a történelmi igazságról...”19 A Virradat erre kontrázott rá, amikor azért ítélte el a Vígszínházát, mert az oly annyira szükséges „egyetemes magyar kulturális összefogás” helyett felélesztette a felekezeti vitákat a katolikusok és a protestánsok között.20 A Magyar Kultúra recenziója a Budai Nagy Antalban „a herezisig menő partikularizmus” kísérletét látta, ráadásul azzal vádolta Kost, hogy nem az összmagyarság nézőpontjából vizsgálta tárgyát: „a darab nem a katolikusellenes világnézet szerint, hanem egy önkénytelenül helytelen történetszemlélet szerint adja a színpadkép és színjáték ragyogóan művészi formáit. Akkor azonban, mikor a dramaturgiának, rendezésnek és a művészek játékának művészi voltát elismerjük, élesen el kell ítélnünk a valóság helytelen rajzát és a történetietlen felfogást. [...] S az a történetszemlélet, melynek oldaláról mi ítélkezünk, az egész és egységes magyarság felfogása, nem pedig a kismagyar szemlélet.”21 A Vígszínház törzsközönsége azonban nem volt fogékony a katolicizmus és protestantizmus évszázados vitáira, és nem a súlyos történelmi mondanivaló kedvéért járt eddig színházba. A Vígszínház főkönyve22 23 a Budai Nagy Antal egy-egy előadására jutó bevételek vonatkozásában igen szomorú képet mutat: míg a premier még 1.410 pengő 80 fillér bevételt hozott, addig a következő estén már csupán 318 pengő 10 fillér volt a jegybevétel, és bár néha enyhe emelkedés tapasztalható, az átlagbevétel 400 pengő körül alakult. (Bajor Gizi vendégszereplésével bemutatott Bovaryné premierjére 4.177 pengő értékben keltek el a jegyek március 27-én.) A lehangoló pénztári jelentések arra kényszerítették a Vígszínház vezetését, 18 Kállay Miklós: Vígszínház: Budai Nagy Antal. Nemzeti Újság, 1937. január 22. 19 Történethamisítás. Nemzeti Újság, 1937. január 22. 20 b. a.: Budai Nagy Antal. Kós-bemutató a Vígszínházban. Virradat, 1937. január 25. 21 Szira Béla: Budai Nagy Antal. Színjáték négy felvonásban előjátékkal. írta: Kós Károly. Bemutatta a Vígszínház. Magyar Kultúra, 1937/1, 90. 22 OSZK SZT Irattár 374, kötetes iratok 23 OSZK KT Fond 63/149 525
