Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - A Budai Nagy Antal levelesládája. Kós Károly Budapesten, 1937-1942
A háttérből irányító Bánffy Miklós gróf azonban nem akart leendő feleségével, Vára- di Aranka színésznővel szerződést bontó Németh Antallal kooperálni, így az erdélyi ciklus előkészítése a novemberi kolozsvári megbeszélésen elhatározottak szerint folyt tovább. December végén megszaporodtak a bemutatóval foglalkozó sajtóközlemények, kiszivárogtak a szereposztás körüli anomáliák - Ölvedy Zsóka helyett Dajka Margitot kellett szerződtetni a Nemzeti Színházból. Hamarosan megírták, kik fogják a főbb szerepeket játszani: az addig kisebb szerepekben feltűnő, állandó szerepkörbe még nem belemerevedett Greguss Zoltánra osztották a darab címszerepét. Budai Nagy Antal fivérét Zátony Kálmán, édesanyját Gyön- gyössy Erzsi, Bese Tamást Köpeczi-Boócz Lajos, Besénét Sitkey Irén, Bálint papot Bihari József, Csáky vajdát Somlay Artúr, az apátot Toronyi Imre játszotta. Szinte minden napra jutott egy sajtónyilatkozat: Hegedűs Tibor, a darab rendezője arra mutatott rá, hogy annak ellenére, hogy a darab a XV. században játszódik, „a téma, a probléma a középkori kosztümökön keresztül is valósággal mai: az örökké széthúzó magyarság, a vallási villongásokban széjjel őrlődő nemzeti erő.”7 Az erdélyi ciklus főrendezője, Bánffy Miklós beharangozó írásában az összetartozás érzését tette a Budai Nagy Antal mondanivalójává: az archaikus nyelv „ugyanúgy hozzátartozik az egésznek a jellegéhez, ahogy a havasalji tájkép, a kalotaszegi tűzhely eredeti formája és lelki vonatkozásban a nép összetar- tozandósága, faj és vallás fölötti együttérzése is. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a klasszikus méretű darab visszhangot talál a budapesti közönségben. Új hangja, új témaköre bizonyára megragadja a különlegességével, világlátásának új szempontjával a színházlátogatót, mint ahogy megragadta azt az előadóművész-gárdát, akik — mondjuk - gyakran a mai, jórészt típussá vált jellemeket alakították eddig. A ciklus darabjainak itteni megjelenése azt a szellemi közösséget van hivatva ápolni, ami az egész magyar nyelvű irodalmi és szellemi életet egy nagy művészi egységbe kapcsolja össze.”8 Közben a Nemzeti Színház és a Vígszínház vetélkedése folytatódott. Németh Antal igazgató sértődött levelet intézett Hóman Bálint kultuszminiszterhez, melyben Kós Károlyt azzal vádolta, hogy neki írt leveleiben azt sugallta, a Nemzetinek szánja drámáját. A levélbe bizonyítékul bemásolta a közte és Kós között folyt levélváltást, mely eredeti formájában nem maradt fenn. Németh azonban nemcsak miniszterével osztotta meg a levelezést. Január 18- án az Új Magyarság című napilapban arról lehetett olvasni, hogy Kós Károly a Nemzetit hosszan hitegette drámája átengedésével. Az írás, bár nem idézi, utal a levélváltásra is.9 Már jóval a premier után, 1937. január 26-án az Esti Újság egész oldalas cikkben tette közzé Kós Károly és Németh Antal a Budai Nagy Antal ügyében írt leveleit, melyeket a Hóman miniszternek küldött levélben szereplő mondatokhoz hasonló, néha szinte szó szerint egyező szövegek kötöttek össze.10 Az Esti Újság azt már nem közölte, hogy Németh arra kérte miniszterét, 7 A rendező a Budai Nagy Antalról. Magyarország, 1937. január 8. 8 Gr. Bánffy Miklós: Erdélyi dráma a Vígszínházban. Az Est, 1937. január 16. 9 A Nemzeti Színháztól kölcsönkért ruhákban játsszák el a Vígszínházban az erdélyi ciklus darabjait. Új Magyarság, 1937. január 18. 10 Miért a Víg és miért nem a Nemzeti? Az Esti Újság közli, hogy miért maradt le az ország első színpadáról az erdélyi ciklus? Kós Károly és Németh Antal levélváltása. Esti Újság, 1937. január 26. 522
