Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi műhelymunka - A Budai Nagy Antal levelesládája. Kós Károly Budapesten, 1937-1942
A Budai Nagy Antal levelesládája Kós Károly Budapesten, 1937-1942 Kós Károly megérkezvén Budapestre első színműve, a Budai Nagy Antal próbáira, válaszolnia kellett számtalan újságírói kérdésre: „írt már eddig is színdarabot? - Sohasem. Néha-néha beleszóltam a kolozsvári színészek dolgaiba. A rendezésbe, a színészek játékába, a darabok kiválasztásába. Leintettek. Azt mondták: »Fiam, ehhez te nem értesz!« Egy ideig csak tűrtem a fölényeskedést, de azután elhatároztam, hogy egyszer megpróbálkozom a darabírással én is. Elvégre a darab is csak olyan, mint a jól megkonstruált épület. Az kell hozzá, hogy szilárdan álljon a szerkezet a jó furdamentumon, meglegyen az egyensúly, és finomak, minden tolakodástól mentesek legyenek az épületen a díszek. Mit csináltam? Egy évig darabokat olvastam: a legrégibb görög daraboktól kezdve a legújabb darabokig. Tudni akartam, hogyan csinálták ezt a munkát az ősök és hogyan csinálják azok, akikkel együtt élek. Egy évig olvastam, fél évig írtam. Tízszer is átírtam egy-egy témát, amíg odajutottam, hogy belekezdtem a Budai Nagy Antal megírásába. Amikor elkészültem a darabbal, elvittem gróf Bánffy Miklósnak. [...] Elolvasta. Nagy lelkesedéssel mondta: »Ebből darab lesz... Csak éppen alaposan át kell még simítanod!« Elvégeztem az átsimítást. Most itt van a darab.”1 Kós Károly csak a pesti újságolvasók kedvéért nyilatkozott ilyen teátrálisan, amikor a darab megszületéséről kérdezték. Az erdélyi írók első helikoni találkozójukon, Marosvécsen már 1926-ban hangsúlyozták, hogy a színjátszás ügye szervesen össze van forrva az erdélyi magyarság létével, míg az 1935-ben megtartott tizedik találkozón gyakorlati feladatokat is megfogalmaztak: „A színműírással is ugyanaz fog történni, mint az erdélyi elbeszélő irodalommal. Ha az írók leveszik tekintetüket Budapestről, s a helyi viszonyokkal számolva Erdélynek dolgoznak, az erdélyi drámaírás váratlanul fel fog lendülni.”2 Mivel a színház jelenti a legközvetlenebb kapcsolatot a művészi alkotás és a közönség között, ez hat a legközvetlenebbül is. Az erdélyi drámaírás és színház nívója messzemenően meghatározza az erdélyi magyarság kulturális és mentális állapotát. Ezért az erdélyi írók kötelessége az erdélyi (kolozsvári) színházat minőségi drámákkal ellátni. Kós Károly tehát megírta Budai Nagy Antal históriája című kisregénye alapján a Budai Nagy Antal című négyfelvonásos színjátékát, melynek néhány részlete megjelent az Erdélyi Helikon 1936. évi negyedik számában.3 Itt olvasta Jób Dániel, a Vígszínház művészeti igaz1 [Fazekas Imre] (f. i.j: Kós Károly, a Budai Nagy Antal szerzője Budapesten. Pesti Napló, 1937. január 19., 14. 2 A tizedik helikoni találkozó jegyzőkönyve. Közli: Marosi Ildikó. A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924-1944). II, Bukarest, Kriteron Könyvkiadó, 1980, 59. 3 Erdélyi Helikon 1936/4. 233-250. 520
