Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi műhelymunka - Fedák Sári levele Bródy Istvánnak. Cavalaire (Var), 1929. augusztus 10.

az egész tornácot ábrázolja. Inkább úgy dolgozzatok, mint a moziban: csak szegleteket és nagyban... Például egy fának csak a hatalmas törzse látszik és egyetlen nagy gallya... a néző fantáziájára kell bízni a folytatást, mely képzeletben egy gigantikus fává növekszik. Háztetőket sem szeretek. Minden ilyen díszlet olyan, mint egy babaházikó. Azt hiszem, elég megrendelni a díszleteket akkor, mikor már otthon leszek. Szeretném, ha megvárnátok vele. Addig rajzoltassátok valakivel.

Bartával a jelenetet a második végén szeretném úgy játszani, hogy a boldogtalanság egy picit összekergeti őket. A harmadikban nagyszerűen ki lehet használni ezt a szituációt, mert a gutaütött Komoróc[z]y előtt lehet egy kitűnő dialógot és nagy nevetést csinálni. Az természetes, hogy a fiú egy kicsit a fejéhez kap a gondolatra, hogy esetleg ezzel a nagyszerű asz- szonnyal visszapofozhat valamit a bárónénak... persze ezt a gondolatot meg Ghálné pofozza ki a fiúból, és belepofozza Iskát.

Isten segítségével 20-án Pesten akarok lenni. Erre nézve küldök sürgönyt. 21-én már lehet próbálni.

Mostani címem Cavalaire (Var), France. Ide lehet sürgönyözni egészen 16-ig. [Tollal beszúrva: 15!] Akkor azonban már indulok hazafelé, és nem tudom, mikor hol leszek.

Isten áldjon benneteket, és jó munkát kívánok. Remélem, Gyulának nagy kedve van a szerepéhez. Ilyen jó szerepe régen volt. Nagyon nagy sikere lehet, ha egy kis fáradságot vesz magának. Az én szerepem nagyon nehéz. Némelykor nem szimpatikus, és nagyon sokszor következetlen. De majd csak megcsináljuk valahogy, ha a jó Zsiga segít nekem egy kicsit.26

Addig is, míg látlak benneteket, minden jót kívánok, és szeretetteljes üdvözleteteket küldök Zsigáéknak is, neked is. Szervusz

Zsazsa

PIM M100/3088.

26 Móricz ott volt a próbákon, hogy segítsen, de kiábrándítónak látta a színházi munkát: „Én egész másképp képzelem a színjátszást. Ügy, mint az írást. Lélek és szerénység kell ahhoz. Önismeret és alázatosság.

Ezek olyan könnyű lelkek, csak úgy sétálnak. Nekik a szöveg semmi, folyton rögtönöznek s ez mind viccre megy ki, s beíratják a súgóval. Pedig ahogy látom, ezek a viccek csak a rögtönzés pillanatában hatnak, másnap már nem. Félek, hogy visszamegyek a tollhoz. Operettet nem tudok. S a végén tiszta operett lesz a darabból. Pedig ez a büdös Fedák olyan nagy színésznő lehetne, amilyen nincs több. Számtalan figurát tudnék neki adni. Na, majd meglátjuk, mit tud.” (Móricz Zsigmond: i. m., 540.)

510