Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Műsorpolitika, dramaturgia - Harsányi Zsolt: A Dybuk Budapesten
Az első felvonásban dajánok és batlánok is szerepelnek. A dajánok, vagyis a héber szó jelentése szerint „bírák“, nem bírói funkciót teljesítenek, hanem egész egyszerűen alrabbik, a rabbi segédei. A batlánok pedig olyan emberek, akik a talmud tanulmányozásán kívül a világon semmivel sem foglalkoznak. A jesiva, vagyis „ülés”, a talmudakadémiát, vagyis a héber teológiát jelenti. Minjen, vagyis „szám”, a legalább tíz emberből álló csoportot jelenti, mert ennyi ember kell ahhoz, hogy hitközségnek számíthasson, és szertartásokat végezhessen. Cadilc „igaz ember”. Héber nyelven a szentek és csodatevők jelzője. A második felvonásban a templom előtti szentelt sírral kapcsolatban előfordul ez a kifejezés: Kiddush Hashem. „Isten dicsőségére”. Ezt a kifejezést a héber vallási nyelv a vértanúk tiszteletére használja. A második felvonás végén Lea arcát kendővel takarják le. Ez az ortodox vallási szokás. Mivel a héber férjes asszonynak tilos a haját fedetlenül mutogatnia, az esketési szertartásnak ez a részlete azt jelenti, hogy a leány haja egész további életére letakartatott. Mikor a harmadik felvonásban a miropoli csodarabbi (történeti személy, aki valóban élt) a gonosz szellem kiűzetésekor megfújatja a szent kürtöt, a sófárt, különféle parancsokat ad. Először tkiát rendel. Ez egyszerű kürtjei, egyetlen, hosszan tartott hang. A svarim három rövid hang és a hitközség sóhajtását jelképezi, végül a tria [truá] trillázó hang, amely fájdalmat van hivatva kifejezni. Újév ünnepén is ilyen sorrendben fújják meg a kürtöt. Van a darabnak egy igen érdekes alakja: a mesulah. Ez héberül azt jelenti, hogy „küldött”. A hírnök fogalmára van még egy szava a héber nyelvnek: a saliah. De a saliah akármilyen küldönc, míg a mesulah valami fontos megbízatásban jár el. A XVII. és XVIII, században a lengyel és litván nemesség állandóan küldöncök útján érintkezett egymással. Rendesen a kabbalával foglalkozó vallásos rajongók mentek el hivatásos hírnököknek, hogy hosszú útjaik alatt kedvökre tűnődhessenek a nagy és rejtelmes kérdésekről, így aztán a mesulah szónak az értelme egy külön színt kapott: a misztikus emberét, a titokzatosságét. An-Ski darabjának ez a figurája szimbolikus. Ezt a küldöncöt egy igen nagy úr küldötte: a mindenség ura. A vakbuzgóság apró emberi tévedései és babonái fölött ez a mesulah üti meg mindig a mindenek felett való hit tisztaságának bölcs és sejtelmes hangját. Feltűnhetik a nézőnek, hogy a szereplők említésekor hozzáteszik a nevükhöz az anyjuk nevét is. Ez is hagyományos héber szokás. A hagyomány szerint a túlvilágon az ember vezetéknevét nem ismeri senki. A rossz szellemek senkinek a vezetéknevét nem tudják. Hogy tehát személycsere ne történjék, és a kísértetek senkit össze ne tévesszenek, az ember személynevéhez hozzá szokás tenni az anyja nevét is. Azért nem az apjáét, hogy a törvénytelen származásúak a szellemek előtt szégyenletes helyzetbe ne kerüljenek. A fordításnak igen nehéz munkája volt, mint mindig, mikor valami erősen etnografikus dolgot kell a saját nyelvétől függetlenül egy másik, merőben idegen nyelvre transzponálni. Egy kötelessége volt tehát főleg: hogy mennél kevésbé vegyék észre. Ennek igyekezett is megfelelni, és ahhoz a célhoz simulni, hogy a darab levegője, néprajzi sajátossága, minél színesebben legyen átmenthető. Ezt a célt szolgálja elsősorban az Új Színház ambiciózus és művészi szándékú előadása is. 482 Dybuk - Új Színház. Műsorfüzet. Budapest, Radó Izor nyomdai műintézete, [1928], 8 p. OSZMI, Miklósy-hagyaték
