Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
A színházak adminisztrációja - Miklósy Imre színházigazgató szerződése Molnár Aranka színésznővel. Budapest, 1927. július 19.
20. Az ezen szerződésből eredő bélyegköltségek a szerződő feleket kölcsönösen terhelik. Kelt: Kispest, 1927. év július hó 19-[én]. Előttünk: Miklósy Imre színigazgató szerződő egyesületi tag tanú tanú Tudnivalók: Kirándulások: Kirándulásnak az tekinthető, amikor a kirándulási előadások után a kis társulat legkésőbb 3, a nagy társulat legkésőbb 8 napon belül visszatér az anyavárosba. Ilyen kirándulások alkalmával az igazgató köteles a szerződésben kikötött illetményeken kívül útiköltséget, lakást, ellátást és egy-egy félnapi gagénak megfelelő összeget fizetni a tagnak. OSZM1KT Miklósy-hagyaték Miklósy Imre nagyszabású vállalkozását, első társulatának alapítását idézi fel a szerződés. Az újonnan szervezett újpesti együttes fényképét a Színházi Élet 1927. október elején, 41. számában közölte. A képen az igazgatót harmincnyolc fős társulata, valamint Hoppé Jenő karmester vezetésével a folyamőrség tizenkét fős zenekara veszi körül. Az újdonsült direktor jól vizsgázott az évad első felében Újpesten, ezt bizonyítja a Budapesti Hírlap 1928. február 7-én kelt híradása: „Újpest város színügyi bizottsága ma tartott ülésén a városi tanács javaslatára egyhangúan [sic!] elhatározta, hogy a színházat újabb három esztendőre Miklóssy Imre színházigazgatónak adja bérbe. Egyben elismerését fejezte ki a bizottság Miklóssy igazgatónak azokért a szép kultúrtörekvésekért, amelyeket a klasszikus előadások sorozatával Újpesten meghonosított.” A szerződés nem csak azért érdemel figyelmet, mert rögzíti azt az összeget, melyből - ha egyáltalán hozzájutott - Molnár Arankának fenn kellett tartania magát. Sokkal fontosabbak azok a részletek, melyek a munkakörülményekre - próbák és előadások rendje, szabadság, utazás - utalnak. A szerződés rögzíti azokat a színjátéktípusokat, melyekben a színésznek fel kellett lépnie, azaz azokat a műfajokat, melyeket a társulat előadott: a dráma, a népszínmű, a vígjáték, az opera és operett mellett a díszelőadásokon még ekkor is rendeztek allegóriákat. Sőt a művészek táncprodukciókban és pantomimiában is részt vettek. Elgondolkodtató, hogy a direktor érdekeit messzemenően védi a megállapodás, ugyanakkor kiderül a kikötésekből az is, hogy a vállalkozó igazgatónak jókora kockázattal kellett számolnia. A társulat működését olyan körülmények nehezítették meg, melyeket előre nem lehetett látni. A színházvezetőnek az anyagi nehézségek mellett számolnia kellett a színészek egészségi, morális és pszichikai állapotával is. 455
