Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
24.; 25. Földindulás213 26. Zimberi-zombfori szépasszony] 27. Cigány; Zimberi-zomb[ori szépasszony] 28. Trafikos Erzsifke]; Zimberi-zomb[ori szépasszony] 29. Gyümölcs afánm 30. Bizánc - ifjúsági; Gyümölcs áfán 31. Viktória Február 1. Zimberi- zomb[ori szépasszony] 2. Viktória; Erzsébet 3. Földindulás; Ki gyereke vagyok én? 4. Zimberi-zombori [szépasszony]; Ki gyereke vagyok én? 5. Ki gyereke vagyok én? 6. Ki gyereke vagyok én? 7. Feleség215 Az Ocskay brigadéros „majdnem telt házas” előadásáról megjelent írásában elsősorban a darabválasztást kritizálja: a drámát elavultnak, dohosnak tartja. Olyan színműveket kellene bemutatni, melyek azt mutatják meg, „hogyan kell igazán jó magyarként élni és cselekedni’] és nem azt, hogy „hogyan nem szabad a magyarság ellen vétkezni.” Diszharmóniát érez a viszonylag kicsi kamaraszínpad mérete és a hangos történelmi dráma természete között. A rendezést szerinte intimebbre kellett volna hangolni. A szereplőket most volt alkalma először látni, így óvatosan nyilatkozott róluk, azonban Faragó Ödön játékáról elismerően szólt: „Elementáris tehetségű színésztehetségnek érezzük Faragó Ödönt, realista (sőt naturalista) játékmodora még jobban fog érvényesülni társadalmi drámákban.” Az előadás szcenírozását is értékeli: „A díszletek, bárki készítette is őket, bárhonnan származnak is; szépek. A kosztümök is jók voltak. (Mint apróságot jegyezzük meg: sokat bosszantott, hogy a súgó nem ragaszkodik eredeti szerepéhez: a súgáshoz.)” (Cserés Miklós: Ocskay brigadéros. Kárpáti Híradó, 1940. január 25., 2.) 213 „Az előadó művészeknek nehéz feladatuk volt. Ilyen fajta drámát ugyanis csak ösztönösen jó színészek tudnak kifogástalanul eljátszani. [...] Leviczky Andor rendezése a Hosszú Zoltán-féle elgondolást követte.” Cserés párhuzamba állította az Iván társulat előadását a Belvárosi Színház Hosszú Zoltán rendezte ősbemutatójával (1939. február 11.), melyben Páger Antal, Eszenyi Olga, Vaszary Piri és Mihályffy Béla alakította a főbb szerepeket. „Az előadás - a helyi viszonyokat tekintve jó volt. [...] Kifogásolni valónk lehetne több tekintetben, de a fontos az, hogy szereplésük nagyobbik része elfogadható. [...] A munkácsi közönség - előttünk ismeretlen okból - igen gyér számban jelent meg az előadáson.” (Cserés Miklós: Kodolányi: Földindulás. Kárpáti Híradó, 1940. január 26., 3.) 214 „A szereposztás és a színészek játéka ellen ez alkalommal nincs különösebb kifogásunk. Kifogásoljuk ellenben a rendezés stílusbeli egyenetlenségeit. [...] Arra kérjük a Gyümölcs a fán valamennyi szereplőjét: tiszteljék jobban az írót és művét, ne torzítsanak a szövegen, és tanulják meg jobban a szerepüket! Ami a közönséget illeti: már kezdjük megszokni, hogy a munkácsi, páholyba járó közönség távollétével tüntet irodalmi (tehát abszolút művészi mértékkel is mérhető) előadások alkalmával. Az okot elhallgatjuk most - udvariasan.” (Cserés Miklós: Zilahy Lajos: Gyümölcs a fán. Kárpáti Híradó, 1940. január 31. 3.) 215 „A Budapesten nagy sikert elért dráma (a Nemzeti Színház Kamaraszínházában hétfőn este századszor fogják játszani) négy főszerepét a helyi társulat négy sokpróbás technikájú színésze alakította. [...] Az ismeretlen rendező Bókay (ő rendezte a Kamaraszínházban) rendezői tervét követte.” (Cserés Miklós: Bókay János: Feleség. Kárpáti Híradó, 1940. február 9., 3.) 383
