Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943

Szeptember]

30. a társulat összejövetele162

Okt[óber]

7. Hymnus, Magyarok a tűz mellett,163 Zimberi-zombori [szépasszony]164

8. du. [és] este Zimberi-zombori [szépasszony]

9. Vén gazember - címszerep165

10. Marica grófnő

11.; 12. Katona, Marica [grófnő]; Utolsó tánc - Kornéliusz166

13. Erzsébet167

14. ; 15. du. Marica [grófnő], este Erzsébet - Katona nem

16. Bors István168

szólhatott a koncesszió zsidó származásom miatt. Beleegyeztem, hogy Ivánnal társuljak, és a koncesszió az ő nevére szóljon. így megint a Felvidékre kerültem.” (Faragó Ödön: A szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészet huszonöt éves története 1918. évtől a szovjetfelszabadítási harcokig. Gépirat. 210-211. OSZK SZT Irattár 47)

162 A helyi hetilap kritikusa lelkesedéssel üdvözölte a társulatot: „Szívügyünk az, hogy az, aki kisebbségi sorban becsülettel, szordinós hanggal és elhivatottsággal ápolta a színi kultúrát - minden viharok közepette is - mindenütt megértésre találjon, szeressék, pártolják, járjanak erőn felül is színházba. (Járjunkszínházba! Sajó Vidék, 1939/41., 2.)

163 „Szombaton és vasárnap, vasárnap délután zsúfolt nézőtér volt tanúja a városháza színtermében a megnyitó előadásnak. Dr. Patkós Magyarok a tűz mellett jelenete alkalmat adott Faragó Ödönnek, hogy a magyar parasztot [...] más oldalról is megismerjük. [...] Faragó mint színész nem szorul dicséretre. Nekünk az esett jól, hogy megbecsülte művészetével az egyszerű szerepet, mely nélküle semmitmondó lett volna.” (Sajó Vidék, uo.)

164 Erdélyi Mihály operettje. „Az együttes ügyesen táncol, jól énekel. A rendezés nagyszerű, a zenekar Fischer karnagy vezetése mellett valósággal remekelt.” (Sajó Vidék, uo.)

165 Rozsnyón jó néhányszor előadták már. „Faragó Ödön játszotta a címszerepet. Beleélte magát. Könnyezett, minden mondatát megjátszotta. A komoly művész jelleme és múltja minden mozdulatán meglátszott.” (Sajó Vidék, uo.)

166 „Szerdán és csütörtökön Herczeg Ferenc színjátéka, Az utolsó tánc gyengén telt házak mellett került bemutatóra. [...] Faragó Ödön természetes és hű volt szerepéhez. Ennél nem is lesz magasabb művészet. Az egyszerűbb mindig a legnagyszerűbb, mindig a legmaradandóbb. Néhány mondat után arról győzött meg, hogy a pártjára kell állnunk, vele kell éreznünk.” (Sajó Vidék, uo.)

167 A második héten a közönség már nagyobb számban jelent meg a színházban, a helyi kritikus szerint ez jótékony hatással volt az előadások színvonalára is: „A közönség látogatása, lelkesedése nagyobb, így a színészek is jobban játszanak, és tudásuk legjavát nyújtják a rozsnyói, szépen díszített színpadról. - Igaz, hogy a színre került darabok is a színi irodalom legjavából valók. Ez a művészegyüttes játékának nagy lökőereje. Ezért úgy anyagi, mint erkölcsi sikerről számolhatunk be.” (Színházba járni kulturális kötelesség! Sajó Vidék, 1939/42., 2-3.)

168 „Hétfőn telt ház, csütörtök este gyér érdeklődés mellett mutatta be a színház Hunyady Sándor Bors Istvánját. [...] Városunk közönsége a moziból már korábban ismerte a darabot. A mozi és a színház előadása majd egybeesett. Akik mind a két előadást megnézték, megállapíthatják, a két előadás inkább kiegészítette egymást, és nem rontotta. A színházi rendezés ezzel a darabbal mutatta ez ideig a legtökéletesebbet." (Sajó Vidék, uo.)

375