Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
1924. Június 1. tárgyalások színészek ügyében92 5. értekezlet 7. utazás meghívásra - POZSONY93 8. Koncesszió visszaadása94 9. Tárgyalás színtársulattal - Bánék!95 91 Géczy István népszínműve nagy sikert aratott az Iparos Körben. Faragó „tudása legjavát adta Törpe Csura harangozó szerepében. Minden mondatát, minden szavát harsogó kacagás és viharos taps jutalmazta, úgyhogy valahányszor megjelent a színpadon, a régi, forró hangulatú színházi esték levegőjét idézte fel.” (Kassai Napló, 1924. május 21., 4.) 92 A pozsonyi színi évad május végén véget ért, és Földes Dezső színigazgató mindenféle tájékoztatás nélkül hagyta magára a társulatot. Az a hír járta, hogy sem pénz, sem felszerelés nem állt rendelkezésére, hogy a társulat losonci szezonját megnyugtató módon el tudja kezdeni. Az elkeseredett színészek megint a minisztériumhoz fordultak, Ján Halla kormánytitkár fogadta őket Pozsonyban. (Földes, a bratislavai kormány kedvence. Kassai Napló, 1924. június 5., 5.) Pontosan nem világos, hogy Faragó Ödön milyen tárgyalásokat folytatott. Az mindenesetre biztos, hogy Földes Dezsőt is a minisztériumba kérették, ahol Halla kötelezte a direktort, hogy június 7-én kezdje meg a szezont Losoncon, tárgyaljon a színházi konzorcium megbízottjával, Justh Gyulával, és kössön vele a losonci idényre vonatkozó megállapodást. A direktor szándéka azonban a konzorcium megszüntetése volt. így újra lehetett volna szerződni a színészekkel, értelemszerűen sokuktól meg is lehetett volna szabadulni. (Losonc egyébként sem tud eltartani egy ekkora együttest!) (A magyar színészet végvonaglása. Kassai Napló, 1924. június 6., 2.) 93 Földes ahelyett, hogy Losoncra utaztatta volna együttesét, június 7-én megjelent a pozsonyi minisztériumban, és lemondott a koncessziójáról. Mindeközben „pénteken Faragó Ödön volt színigazgatót a minisztérium táviratilag Pozsonyba rendelte. Szombaton délelőtt Kállay dr. teljhatalmú miniszter hosszabb tárgyalásokat folytatott Faragóval.” (Faragó Ödön és Buday Ilonka kapták a koncessziót. Kassai Napló, 1924. június 8., 3.) 94 A koncessziót az újságok tudósítása szerint Földes már 7-én visszaadta, Faragó Ödön viszont egyedül kapta meg, egyelőre három hónapra, aztán egy évre, 1925. szeptember 1-jéig. Buday Ilonkát előnyös szerződéssel kínálta meg. Szerződtette még Fleischer Marianne-t és Orsolya Erzsit, aki a Vígszínháztól a nyári hónapokra engedélyt kapott a vendégszereplésre. 95 Faragó miután a koncessziós szerződést írásban is megkötötték vele, rögtön megkezdte a munkát. Tárgyalást folytatott a társulattal, kik közül senkit sem bocsátott el. Megszüntette a konzorcionális helyzetet, minden taggal új szerződést kötött. Mindemellett az igazgatónak súlyos terhekkel kellett a losonci szezont megkezdenie: „Mert nem lesz elég, ha a losonci színházat a közönség színültig meg is tölti, a rettenetes színházi adók s a színház bére mindent felemésztenek.” (Faragó Ödön újra igazgatója a szlovenszkói magyar színtársulatnak! Kassai Napló, 1924. június 12., 3.) Faragóék a losonci mozi színházi előadásokra kevésbé alkalmas nagytermét használták az előadásokra, ennek bérletéért 1.250 koronát kellett naponta fizetnie. Ehhez járult a nemrég megemelt vigalmi adó és a 4.000 koronát kitevő napi rezsi (a társulat bére, működési költség). Nem érdektelen rögzíteni a társulat összetételét: a nyolc színésznőből, tíz kardalosnőből; kilenc színészből és tíz kardalosból álló gárdát egy tizenhat tagú zenekar egészítette ki; valamint hat főt tett ki a személyzet - így összesen 59 tagot számlált az együttes. Ráadásul teljes volt a bizonytalanság a tekintetben, hogy a losonci szezon végén, hol folytathatja tovább a társulat, hiszen a csehszlovák hatóságok teljesen meg akarták változtatni a színi évad beosztását, Kassán hosszabb és kedvezőbb beosztású terminust biztosítva a szlovák társulatnak. 363
