Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Egy kisebbségi színigazgató a magyar színészet országútján - Faragó Ödön
Egy kisebbségi színigazgató a magyar színészet országúján Faragó Ödön „A színház kapuja nyitva állott, a homlokzatot éppen díszítették Rákóczi és Kassa színeivel, s a Kormányzó úr nagy arcképével: nem tudtam ellenállani a vonzásnak és beléptem a nézőtérre. A színpadon Bánk bánt próbálták, a másnapi díszelőadás egyik jelenetét. Megálltam a kassai színház nézőterének egyik sarkában, a kopott, piros ajtófüggöny mögött, s belélegeztem ezt a különös, ismerős, örökké titokzatos levegőt, a régi színház légkörét. Igen, ez volt a színház; ott szemben, a »bal kettes«-t béreltük mi évtizedeken át, s jobbra és balra béreltek páholyt az Ederek, a Münsterek, a Bauerneblek, a Tostok, a Körmendy-Ékesek, a Szalayak, a régi Kassa családjai. Itt volt a színpad, és minden egészen olyan volt, mint húsz év előtt: vártam, hogy belovagol Vágóné seprűnyélen mint boszorkány a János vitézben, vagy megjelenik Komjáthy János mint Ocskay brigadéros sárga csizmában, vagy Faragó Ödön1 mint Tokera- mo, Kassának ez a lelkes, sokat vergődött színigazgatója, akit a csehek kergettek el innen, és akire a kassaiak ma is emlékeznek, és szeretettel várják vissza. De természetesen nem jött most senki. A színpadon Petur hörgött és Tiborc acsarkodott.” Márai Sándor Egy nap Kassán című cikkéből idéztünk,2 melyben az 1938. november 10-én, Horthy Miklós ünnepélyes bevonulása előtti napon szülővárosába visszatért író eufórikus mondatok sorában ad helyzetjelentést a húsz év után az anyaországhoz visszatért városról. Márai - és sok kassai polgár számára is, a kassai színház egybeforrt Faragó Ödön színigazgató nevével. A magyar színháztörténet emellett Faragó Ödönt a vidéki, majd Trianon után a kisebbségi magyar színészet fogalmával azonosítja. Faragó a Színművészeti Akadémia elvégzése után Nyíregyházán kezdte pályáját 1896-ban, majd a szegedi társulathoz került. Rövid budapesti kitérő után 1903 és 1905 között Debrecenben szerepelt, majd 1905-től Kassán, 1910-től Kolozsváron játszott. 1914-től a Kassai Nemzeti Színház igazgatója, aki társulatával Brassó színházi igényeit is ellátta. 1915. augusztus 14-én megnyitotta az új brassói színházat, melyet saját költségén épített fel, de 1916 augusztusában a társulatnak menekülnie kellett a megszálló román csapatok elől. Kassán is hol a szénhiány, hol a spanyolnáthajárvány miatt kellett bezárnia színházát. 1918. december 22-én a cseh csapatok bevonultak Kassára, majd 1919 júniusában a magyar Vörös Hadsereg foglalta vissza a várost. Faragó mindkét félnek próbált megfelelni, de a különböző történelmi korszakokban különbözőképpen interpretálta a történteket. (Érdekes összevetni visszaemlékezés-variációit, melyekben Kassára a Vörös Hadsereg élén érkező egykori szegedi ismerőse, Kun Béla hol negatív, hol pozitív színben tűnik fel.) 1 Faragó Ödön (Adony, 1876. júl. 21.-Bp., 1958. júl. 28.) : színész, rendező, színházigazgató. 2 Színházi Élet, 1938/48, 7. 339
