Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Békássy István vallomása pályájáról. Leányfalu, 1990. október 18.
hanem az egyéni barátságokkal és lojalitásokkal kapcsolatosak. S ezekre az ember, mint színész nagyon könnyen ráfizethet. Honthy Hanna azonban kiállt mellettem, és azt nyilatkozta, hogy nagyon nehéz lett volna próbákat tartani Budapest és Debrecen között. Gajdó Tamás - Úgy tűnt, hogy az 1930-as években az operettnek leáldozott. Már nem is operetteket, hanem zenés játékokat vittek színre. Hogyan zajlottak akkoriban a próbák a Király Színházban és a Fővárosi Operettszínházban? Békássy István - Lehet, hogy az operett iránti érdeklődés lanyhult, de megjelent egy újfajta operett, amelyben a librettó meghatározó szerepet kapott. Addig csak az ének és a tánc, a fényesség és a pompa volt lényeges az operettben, de most már a vígjáték és a szen- timentalizmus dominált, ami majdnem a prózai limonádénak felelt meg. A felelősség Lajtai Lajost mint zeneszerzőt, Békeffy Pistát mint librettistát illeti, mert ők váltották a műfajt vígjátékszerű kedvességre. A próbákról: a zenepróbákon zongorával megtanulta az ember a zenei részeket korrepetitorral, és külön - mint darabot - próbálta a prózát. Külön-külön volt a zene, és külön-külön volt a próza, majd összerakták a kettőt a színpadon, és így kezdtük el folyamatában a próbákat, természetesen felvonásonként. Aztán eljutottunk a házi főpróbákig, utána a nyilvánosabb főpróbákig, végül a legnyilvánosabb főpróbáig, ahol meghívott vendégek és a kritikusok jelentek meg. Az már abszolút előadásjelleggel bírt. Arra már kritikát is írtak. Gajdó Tamás - A rendező mennyire működött közre? Az Operettszínházban és a Király Színházban is hatalmas sztárok játszottak! Rátkai Márton,36 Honthy Hanna és sorolhatnánk a neveket. Mindenki tudta a feladatát? Vagy a rendező instrukciókat adott, mint egy prózai színházban? Békássy István - Rendes instrukciók a vége felé már nem nagyon voltak felvonás közben, csak feljegyezték azokat, és a szünetben közölték, hogy milyen pontokon szükséges korrigálni. Az utolsó 10-14 nap már folyamatos, előadásszerű próbák zajlottak, ezeket csak nagyon ritkán állították meg. Csak ha nem nagyon komoly oka volt, mert akkor rögtön javítani kellett azon, amit kifogásolt a rendező vagy az igazgató, mert az is beleszólt. Az operettről eszembe jutott egy kedves történet Michel Gyarmathyról,37 a Folies Bergére igazgatójáról. Ekkor még Gyarmathy Miklósnak hívták, s gyakran láttam a vörös hajú, fiatal, nagyon szemérmes embert a Fővárosi Operettszínház színpadán. Egy hosszú boton lévő ecsettel pepecselt, belemártva időnként a pemzlit a festékbe. Mindig festegetett. 36 Rátkai Márton (Bp„ 1881. nov. 18,-Bp., 1951. szept. 18.): színész. A Színművészeti Akadémián 1903-ban szerzett oklevelet. Pályáját a Magyar Színházban kezdte, de csakhamar Miskolcra szerződött. 1905. novembertől 1920-ig Beöthy László színházaiban szerepelt. 1921-1922-ben az Amerikai Egyesült Államokban turnézott. Hazatérése után szerepekre szerződött a főváros magánszínházaiban. 1929-ben a bécsi Theater an der Wien vendége volt. 1924-ben megválasztották a Budapesti Színészek Szövetségének alelnökévé; 1933-1939 között a szervezet helyettes elnöke volt. 1941-től a zsidótörvények miatt nem kapott szerződést. 1945-ben a Nemzeti Színház tagja lett. 1948-tól 1954-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészmesterséget tanított. 37 Gyarmathy, Michel; eredeti nevén Ehrenfeld Miklós (Balassagyarmat, 1908. jan. 13.-Párizs, 1996. október 31.): díszlet- és jelmeztervező, színházigazgató. Az Iparművészeti Főiskolán tanult. Díszlettervezői pályáját a Király Színházban Gyarmathy E. Miklós néven kezdte; zenés színjátékokhoz készített terveket a Fővárosi Operettszínházban, a Budai Színkörben és a Városi Színházban. 1933-ban Párizsban telepedett le; a Folies Bergére revüszínház grafikusa, jelmez- és díszlettervezője, rendezője, végül művészeti vezetője és részvényese lett. 28
